AZ ÉLET MINDEN SZÍNE

Ezt a cikket én írtam körülbelül 1 éve az iskolaújságunkba (akkor még gimisként). Egy kis élménybeszámoló Japánról, viszont lehet, h egy-két dolog elsőre kicsit furcsának tűnő módon van megfogalmazva benne, de ennek az az oka, h egy alapvetően semleges közönség számára készült, hiszen mégiscsak egy suliújságban jelent meg. Azért remélem így is mindenkinek tetszeni fog. ^^  2016 őszén alkalmam nyílt két hetet Japánban tölteni bármilyen idegenvezető vagy egyéb szervezett segítség nélkül, csak a nővéremmel (Suoval). Rengeteg meghökkentő, lenyűgöző dolgot láttunk, tapasztaltunk, és az, hogy mindent önállóan kellett intéznünk, csak még inkább emelte utazásunk kalandérzetét. Éppen ezért oldalakon keresztül tudnék mesélni, de úgy gondoltam, nincs értelme hosszadalmas élménybeszámolót írni minden napunkról, így inkább kiválasztottam néhány népszerű pletykát Japánnal kapcsolatban, aminek az igazságtartalmára én is nagyon kíváncsi voltam, és leírom, ezekkel kapcsolatban én mivel s...

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon inaktívak vagyunk már elég rég óta, de néha-néha még erre járunk. Kicsit szétcsúszott a baráti társaságunk, de ez már nagyon rég történt, és tulajdonképpen az élet rendje. Nem tudom, hogy hányszor fogunk feltűnni idén, de én szeretnék írni, ami persze egyszerűbb lenne, ha nem jelentkeztem volna egy rakat versenyre, és nem lenne 4 vizsgám és egy érettségim idén. :D  Ami szerintem fontos, hogy annak idején mi Suoval akartunk készíteni egy blogmangát. Sok szereplője megvolt, csak hiányzott a cselekmény, na meg persze az idő és az elszántság, így sehova se jutottunk vele. Én pont az egyik angol versenyem után döntöttem úgy, hogy kár lenne elfeledkezni az egész sztoriról, még akkor is, ha már 5 éve volt, hogy kitaláltuk. Angolul el is kezdtem megírni, gondoltam, majd ide kiposztolgatom időről-időre, bár néha szerkesztgetem a régieket is, de azért ki tudja. Remélem aki olvassa, annak tetszeni fog. :) ÉLJ SZÍNESEN!! Kiyonori :0)

Fú, nagyon rég volt, h utoljára itt jártam. Egy gyors összefoglaló, h mik is történtek: Peace elment Kínába 3 hónapra, decemberben jön majd vissza (már nagyon hiányzik), az én gerincemet megműtötték, elolvastam egy csomó meleg koreai fanfictiont, összebarátkoztam Gigivel, a bosnyák kockával és rájöttem, h Peace, Alma és Icy nagyon-nagyon fontosak nekem. Most rengeteg a pótolni valóm, a műtét miatt, és Öcsi megkapta a névnapjára a sims 4-t, szóval most tanulok meg kockulok leginkább, meg persze sokat olvasok. Lezajlott a LoL vb, ami nagyon tetszett és szerencsére pont akkor volt, amikor itthon unatkoztam a gerincem miatt. Még régebben elkezdtem egy Monster kritikát, azt lehet, h a közeljövőben befejezem. És egyhatalmas hírem van: FOLYTATÓDOTT A D.GRAY-MAN!!!!!!!!! Nagyon tetszik a folytatás, egyszerűen nem lehet megunni a D.Gray-man-t ^.^  Szóval röviden ezek történtek, és most itt ülök rengeteg mesélni valóval, csak épp kevés idővel meg elszántsággal... De ki tudja, lehet, h e...

Mint láthattátok, mostanság teljesen inaktívvá váltunk. Ez annak is köszönhető, h mostmár mindegyikünk belevágott a gimibe és így rengeteg dolgunk lett, meg annak is, h egyre több dolog érdekel minket. Peace például elkezdett kínaiul és koreaiul tanulni, Suo-nak itt az érettségi és az egyetemi felvételik, ZOMBIE-t és MoOn-t már korábban más irányba sodorta az élet és most már bennem sincsenek plusz energiák, amit csak és kizárólag a blogra fordítok. Lehet, h ez szomorú vhol, de ugyanakkor én most boldog vagyok és úgy érzem kezdjük megtalálni a helyünket ahogy felnövünk. Egyre több kapu nyílik ki előttünk, és én ennek örülök. Lassanként megtanuljuk elengedni azokat a dolgokat, amikbe nem azért kapaszkodtunk, mert igazán akartuk őket, hanem azért, mert nem mertük elengedni. Ezek közé tartoznak a heti rendszerességgel megírt bejegyzések. Szeretek kritikát írni, de mostantól akkor írok, ha vannak gondolataim, időm és kedvem, ugyanis ez teszi igazán jóvá, és ez az összes bejegyzésre igaz. A...

Amikor ovis voltam, minden szerdán jártunk úszni, és mindig ugyanaz a CD ment. Ez pedig A Dzsungel Könyve volt. A pofonofon volt a kedvencünk és fejből fújtuk a szövegét. Emlékszem, milyen boldog voltam, amikor szülinapomra megkaptam a CD-t. Utána állandóan az ment a kocsiban is. Most ezt nektek is elhoztam, mert szeretek nosztalgiázni, és ehhez a számhoz csak kellemes emlékeim fűződnek. ^_^ ÉLJ SZÍNESEN!! Kiyonori :0)

Mivel tuti nem lesz időm minden héten ezeket végig írni, ezért a My Favourite két hetes lesz mostantól. Mivel már ez is egy utólagos pótlás, sokat gondolkoztam, h mit írjak, de aztán eszembe jutott egy mese, aminek itt a helye. Most az m2-n is elkezdték újra adni, én meg nézem a tesóimmal. :) Nem tudom, kinek hangzik ismerősen az a név, hogy Marcelino, de nekem nagyon szép kiskori emlékeim kötősnek hozzá, Suoval nagyon szerettük. Szóval most ki is rakom a zenéjét, ami szintén nagy kedvencem, bár franciául, mert valahogy úgy tetszik a legjobban, de végülis mindenhogy ugyanarról szól a sorozat, az állatok nyelvén értő kisfiúról, Marcelinoról. :) ÉLJ SZÍNESEN!! Kiyonori :0)

Mármint zeneszám. Alapvetően a Paper Plane a kedvencem az FTISLAND-tól, a szövege miatt, de most találtam egy olyan Beast számot, amit ha hallgatok, egyszerűen megjön az ihlet, és beindul az agyam, legyen szó tanulásról, háziról, kritikáról vagy bármi egyébről. Nem tudom kinek, mennyire lesznek hasonlóak az érzései, de mindenesetre most megmutatom nektek (a klipjét még egyszer sem néztem meg, de valami azt súgja, hogy nagyon giccses). =^.^= ÉLJ SZÍNESEN!! Kiyonori :0)

Itt az ősz, a suli és ez annyira nem is baj. Azért az iskola ad egy ritmust, rendszert az életnek, szóval én elvagyok, arról nem is beszélve, hogy Rainbow-t nagyon szeretem és nagyon örülök, hogy most a suli jóvoltából mindennap találkozunk. Persze hátránya is van a dolgoknak, hiszen Peace elment Győrbe.. :(( Szóval minden olyan keserédes ilyenkor, és ehhez alkalmazkodott a tumbli blogom is, ugyanis lecseréltem rajta a zenéket. Így kerültem szembe azzal a számmal, amit ma hoztam nektek, ugyanis szerintem nagyon jól illik a mostani hangulathoz, a sulihoz, és ahhoz a távolsághoz, ami köztem és Peace között van.  ÉLJ SZÍNESEN!! Kiyonori :0)

Akkor most tisztázzuk a rovatokat ugyanis Peace múlt hetes dühöngése nem volt teljesen érthető sztem. Tehát a Keletet és a Kőbe Vésetlen Gondolatokat megkaptam én, mert mostanság már folyton megírta előre Peace, így nekem csak az A/MMH maradt, amit nagyon hosszú és nehéz megírni, és ha egyszer elkészülök vele, akkor utána már tuti nem írok több bejegyzést aznap, ami problematikus, tekintve, hogy nincs túl sok szabadidőm, így ha szombaton 3 óra alatt írok és szerkesztek egy kritikát, és utána nem csinálok semmit, akkor nem lesz bejegyzésem. Ez az oka, hogy végül ez a két rövidke rovat az enyém lett (és Peace bármennyit nyavalyoghat, mert pl a receptet együtt írtuk volna, csak ő megírta, mert hogy unatkozott.... Mindezt az alatt, amikor én rohangásztam a városban, hogy minden elkészüljön a fanprojektre, amit tudtommal nem magamnak csináltam...). Az egyik P!nk-t tényleg töröltem, mert nem éreztem értelmét, hogy heti kétszer, teljesen random számokat kirakjunk ugyanattól az előadótól, mer...

A kedvenc élőm. A hülyeség megunhatatlan :) ÉLJ SZÍNESEN!! Kiyonori :0)

HanChul isn't dead... ÉLJ SZÍNESEN!! Kiyonori :0)

Találkozás a HanChullal (avagy amikor Suo először mesélt arról, ami miatt ELF lettem): ÉLJ SZÍNESEN!! Kiyonori :0)

WOW, ez tud táncolni!! ÉLJ SZÍNESEN!! Kiyonori :0)

Az első számuk, amit megszerettem: ÉLJ SZÍNESEN!! Kiyonori :0)

Pici kis szösszenetek lesznek ezek a bejegyzések, egy alcímmel és egy képpel/videóval, de a sztem ez mindent el fog mondani a kettőnk kapcsolatáról. :) Az első találkozásunk: ÉLJ SZÍNESEN!! Kiyonori :0)

Ma hajnalban kivonszoltuk magunkat a Móriczon lévő metrómegállóba, h Suo részével befejezzük a forgatásokat. Lekéstük a buszunkat, kiömlött a Starbucksos pohárban lévő tea, és már alig láttunk ki a fejünkből, de ha ennyi energia van már ebben, akkor be is fejezzük. :) Szóval kivonultunk, lepakoltunk, Gombóc szerencsére időben befutott, és elkezdtem Suot a mozgólépcsőn filmezni. Igazából messze ez volt eddig a legproblémamentesebb, hiszen a föld alatt voltunk, így nem fagytunk meg, nem sürgetett minket senki, nem biciklivel mentünk a sötétben, nem kellett mikrofonért rohanni és még a boltok nyitvatartása sem zavarhatott be, így jó volt ez a végére, mint legegyszerűbb egyéni. :) A legnagyobb esemény talán az volt, h az ellenőrök teljesen hülyének néztek, h fel-le rohangálunk egy kamerával, aztán 20 percig lent forgattunk az aluljáróban, majd amikor már azt hitték, távoztam, felmentem, h csak az aluljárót filmezzem, mert Suo elment a metróval, és még vissza kellett jönnie, és ekkor látt...

Ma meg volt a közös rész. Nem voltunk sokan, de pont elegen. :) Bevallom, baromi fárasztó volt. 8-kor keltem, ezzel egy óra késést máris okoztam magamnak, szóval valami csöves pólóban és egy farmerben elrohantam fodrászhoz. Úgy voltam vele, hogy ezzel az egész napom megcsúszott, és minden szívás lesz, de a reggeli csúcs kivételesen megmentett, nem akadályozott, ugyanis a 4-es metró kb percenként indult, így hiper tempóval eljutottam Yes-hez, akinek van egy saját fodrász üzlete, és nem mellékesen az egyik legnagyobb ELF, akit ismerek. Ő nem állítom, h igyekezett, de nagy nehezen hozzálátott a hajamhoz, és tök jóra megcsinálta, csakhát és már addigra borzasztóan megcsúsztam. Végül segített rajtam, és elvitt kocsival engem, Peace-t, Limnert és Gombócot. Ott találkoztunk még Barbie-val és vettünk 20 darab kék héliumos lufit, aztán őket felnyomtam egy buszra, h menjenek haza hozzá, csak odatalálnak, és majd Suo is hazaér valamikorra (egy másik fodrásztól). És megint rohantam, csak most a N...

Ma 12:30 UTÁN KELTEM!! Ez azért durva, mert így kb 13 órát lehúztam, egy éjszaka alatt, míg péntek estétel keddig összesen 18 órát aludtam, ami átlag 4 és fél órát jelent, amit ha négy éjaszkán át csinál az ember, eléggé kimerül tőle... De most teljesen újratöltődtem, LoLoztam egy csomót, néztem egy kis kpop-t, szóval együtt pihenek az országgal. A holnapi napunk viszont extra zsúfolt lesz, szóval előre is félek tőle egy picit. ^.^ Mindenesetre Rainbow és Limner segítsége sokat fog számítani, és remélem végül minden jól fog alakulni. :) Ígérem, ha kéz lesz, megmutatom nektek is. Most viszont mennem kell, mert meg kell tanulnom a So I refrénét a tűzijáték előtt. ÉLJ SZÍNESEN!! Kiyonori :0)

Ma feljött vidékről egy csaj, Vöri, az ő egyéni forgatására. Ennek örömére kivételesen későn keltünk, 6:30-kor és így már elcsíptük a reggeli csúcsforgalmat, ami eléggé feldobott minket. :) Szóval 8:20 körül elindultunk a Népligetből, h az Astorián lévő Mekiben elkészítsük Vöri sminkjét. Minden jól ment, időben odaértünk a helyszínre, ahol kiderült, h Suo nem nézte meg a nyitvatartást, és csak 3-kor nyit ki az étterem. Szóval volt még egy csomó időnk, amit az ALLEE-ban kellett eltöltenünk... Hulla fáradtan egy Libriben kellett vegetálnunk, ami azért is volt vicces, mert mégse moroghattunk, ha Vöri csak miattunk feljött Budapestre. Végül mire eljött a forgatás, mindenki ki volt, Gombóc mondjuk kevésbé fáradt el, Suo meg addigra túl volt, a legdurvább részen, már leküzdötte az idegességét, Peace meg én viszont majd eldőltünk. Készült olyan felvétel, amibe belelógok, és Suo szerint pont olyan a fejem, mint Hongkinak a Bride of The Centuryben, amikor a csaj nagyon felcseszi az agyát. Le...

Ma Gombóc volt a soros, szóval reggel 7-kor indultunk, de még ki kellett vasalni a haját, és Suo nem egy fodrász zseni, így nagyon elszaladt az idő. 9-kor indultunk csak tovább, és Suonak háromnegyed 11-kor kellett átvennie Hajasbabától a mikrofont a projekt közös részéhez... És mi lett a dolgok vége?? Hogy nekem és Peace-nek kellett elmennie a mikrofonért, ami azért is volt izgalmas, mert még életünkben nem találkoztunk az arccal, aki Suo média tanára... Azt tudtuk, hogy az Árpád híd felé kell vennünk az irányt, mert ezt Suo megmondta, csakhogy mivel mi nem akartunk eltévedni, a rakpart korlátján kívül, a meredek tetején, a Duna mellett sétáltunk, ami sztem nem volt út. Zebrát találni így esélyünk se volt, de a híd alatt legalább a korlát nem akadályozott minket, így átkeltünk az úton, a tilosban, a rengeteg autó között, majd átlendültünk azon a kőfalon, ami ott volt, és így végül a HÉV megállójában értünk földet. Aztán ott keresgéltünk, és végül egy néni mondta, hogy rossz oldalán va...