AZ ÉLET MINDEN SZÍNE

Ez a blog tükrözi talán a legjobban, hogy én mennyire is rajongtam az animékért. Így visszagondolva egy elég szép időszaka volt az életemnek, amikor halomra néztem ezeket a csodákat. A mai napig úgy gondolom, hogy bár sok közöttük a szenny, ezek is ugyanolyan értékű sorozatok, mint a nálunk menő, nyugati darabok, és vannak olyanok, amik elképesztően átgondoltak vagy lenyűgöző grafikával rendelkeznek, és az animék igenis képesek fontos értékeket képviselni. Persze ezalatt nem azt értem, hogy mindegyik mély vagy gyönyörű, csak hogy még mindig látom bennük azt, ami annak idején azt a szintű rajongásomat előidézte, aminek a nyomait ma is őrzi Az Élet Minden Színe. Időről időre még leülök megnézni egy-két filmet vagy kiválasztok egy-egy igazán ígéretesnek tűnő sorozatot, de ez mára már elég ritka nálam, és most nem csupán az animékre gondolok, hanem bármilyen mozgóképes műalkotásra. Egyszerűen szívesebben olvasok, vagy játszom. Az viszont tagadhatatlan, hogy az animék hatásai még  ...

Sziasztok! A nyáron váratlan dolog történt velem: újra találtam olyan animét, ami egyszerűen annyira lekötött, hogy nem bírtam abbahagyni a nézését! Nagyon örültem, mert már kezdtem elszomorodni, hogy kinőttem az animékből, mivel valahogy egyik se volt képes annyira magával ragadni, mint amiket régebben néztem. Szerencsére az Erased bebizonyította, hogy ez koránt sincs így. :) Az anime egy mogorva mangakáról, Fujinuma Satoruról szól, aki képes visszautazni az időben, hogy bizonyos baleseteket, katasztrófákat megakadályozzon. Az időugrást ("Revival") ugyanakkor nem ő irányítja, sőt gyakran úgy kerül vissza akaratán kívül a múltba, hogy még csak azt sem tudja, hogy milyen eseményt kell megelőznie. Mindezek mellett azonban Satoru egy teljesen átlagos, kicsit magányos életet él. A problémák akkor kezdődnek, amikor édesanyja gyilkosság áldozata lesz, amelynek fő gyanúsítottja maga Satoru. Ekkor egy Revival visszarepíti egészen 11 éves koráig, ahol esélyt kap arra, hogy megme...

Már lassan 2 éve, hogy ezt az animét megnéztem. Akkoriban egy MONDO cikket olvastam róla, ami felkeltette a figyelmemet, ugyanis a sorozat alapját, az alternatív jövőképet, amiben a történetünk játszódik, meglepően ötletesnek találtam. Persze azt tudtam, hogy elég nagy mennyiségű fanservice-szel lesz megfűszerezve, de végül a kíváncsiságom győzedelmeskedett és belekezdtem az animébe. Akkor eléggé tetszett ez a mű, bár a kedvenceim közé akkor se került be, most viszont már sok olyan hibát és zavaró tényezők látok benne, ami miatt a közönséges vagy az átlagos jelzőt tudnám ráragasztani a sorozatra. De haladjunk sorjában!! Egy alternatív jövőben járunk, ahol a technika természetesen fejlett és mindenhol felhőkarcolókat látni, az utcákat pedig szín klánok uralják, és mindnek egy király a vezetője. Ezek a kiválasztottak különleges erővel rendelkeznek. Könnyű felismerni ezt az említett kivételes hatalmat, ugyanis amikor képességeiket használják, akkor az adott vezér színe be...

 Rengeteg ecchi és hentai anime van, és folyton újabbak és újabbak készülnek. Ez annyira nem is meglepő, hiszen ezek csak és kizárólag a férfiak furcsa érdeklődését hivatottak kielégíteni, azonban pont emiatt mondjuk engem a hatalmas mellek és a bugyimutogatás nem hoz lázba. A Free! viszont ennek az ellenkezője. NEM yaoi, azokat én nem bírom végig nézni, talán inkább az ecchi-k megfelelője, csak nőket céloz, a rengeteg kidolgozott testtel, a helyes pofikákkal és a lehető legtöbb hímnemű karakterrel. Persze emellé sztori is kell, hiszen mondjuk én nem bírnék végig nézni egy teljesen céltalan sorozatot, szóval a Free!-nek is adta egy kis alapsztorit és egy célt, és végül 12 résszel el is érték a készítők, azt amit akartak, ugyanis egy, a nők/lányok körébe kifejezetten népszerű animét alkottak, ami nem rendelkezik olyan ordenáré stílussal, hogy mondjuk én és a többi, relatíve ártatlan tini is megnézze. Talán ott indult a Free! története, amikor japánban kijött egy reklám,...

  A Sakuranról először egy régi MONDOban olvastam, de nem volt róla teljes cikk, csak egy kis szösszenet. Ennek ellenére felkeltette az érdeklődésemet, valószínűleg, sőt biztosan a témája miatt, hiszen egy vöröslámpás negyedben játszódik és nekem ez a téma még szokatlan volt nekem. Aztán úgy elfelejtkeztem az egészről és végül 1 hónapja körülbelül belefutottam AA-n a fordítások között, és akkor egy hirtelen elhatározásból elkezdtem. 2 nap alatt körülbelül be is fejeztem és most itt az ideje, hogy ki is fejtsem a véleményemet ezzel a csodával kapcsolatban. A történet középpontjában Tomeki áll, az árva, neveletlen, nagyszájú kislány, akit megvesz egy igen népszerű bordélyház. Tomeki ettől a naptól kezdve a tokiói Yoshiwarában nevelkedik. Meg kell tanulnia a hely szabályait, és az illemet, hogy jó prostituált lehessen. Ez persze nem vonzza Tomekit, így mindent elkövet, hogy ne kelljen beletanulnia a szakmába, csakhogy megszökni nem tud, és hiába viselkedik a lehető legro...

Ezen a héten egy olyan művet hoztam nektek, ami egy kifejezetten fontos apróságban eltér a sok-sok nyálas, romantikus mangától, ez pedig a műfaja, hiszen ez nem shoujo, hanem shounen ai. Nem tudom, hogy mennyien ismerik az animék, mangák műfaji besorolásait, de ez azt jelenti, hogy két férfi között alakul ki olyan kapcsolat a manga során, ami több a barátságnál, de ugyanakkor messze van még a yaoitól, ugyanis nincsenek benne korhatáros jelenetek, konkrétabban nem jutnak el az intimebb cselekvésekig. Én ezt a műfaj elég unalmasnak tartom, hiszen pont azért, mert a határon van, már nem olyan, mint egy cuki shoujo, viszont cserébe magában hordoz néhányat az általam utált yaoi elemi közül. Azt nem tudnám megmondani, hogy ezt a művet miért kezdtem el, talán mert tetszett a borító képe, de nem bántam meg. A történet elején Yoshiharu, a kisfiú szemén keresztül látjuk a világot, aki elvesztette az apukája távcsövét, így este, a sötétben elindul megkeresni azt, hiszen csak kölcsö...

Az Ipaasha egy 40 oldalas, rövidke oneshot, ami első ránézésre cseppet sem kiemelkedő, vagy ilyesmi. Ha viszont az ember figyelemmel végig olvassa, akkor ráébred, hogy milyen szépen is van elkészítve ez a manga. Nem csak a rajzolásról beszélek, hanem valahogy az összkép lett gyönyörű. Nazim egy kicsiny sivatagi ország fiatal, és kifejezetten szép királya, aki eléggé nőcsábász életet él. Egy alkalommal, egy gőgös és erőszakos királynő látogat el hozzá, akinek célja elég nyilvánvaló, hiszen a pletykák messzire elterjedtek róla, és az előbb említett szóbeszédek szerint, előszeretettel csalja meg férjét, amikor az nincs otthon. Nazimot azonban ez cseppet sem izgatja, csendben tudomásul veszi a dolgot, a királynő stílusa is lepereg róla, és minden jól menne, csakhogy egy szolga megragadja Nazim figyelmét. Egy gyönyörű, különleges lány, aki egész nap szomorú beleegyezéssel teljesíti a királynő parancsait, és mikor Nazim beszélgetni próbál vele, elfordul. A konfliktusok...

Ma egy olyan mangáról fogok írni, amit dobtam (bár később a hosszabb részeket átlapozva befejeztem), és őszintén szólva, most még nagyobb baromságnak tűnik, mint amikor elkezdtem.... A főszereplőnk Ochiai Akari, egy átlagos középiskolás leányzó. Kifejezetten csendes és szégyenlős, csakhogy van egy "különleges tehetsége", első látásra megtanulja a koreográfiákat, és énekelni is tud, de persze mindezt titokban, csak a húgának mutatja meg. Bal(?)szerencséjére egyik nap két fiú is meglátja az előadását, és azt tanácsolják neki, hogy kamatoztassa a tehetségét énekesként, azonban Akari túl félős hozzá. Nem sokkal ezután, főszereplőnk legjobb barátnője jóvoltából elmehet kedvenc idol párosának, a Flowernek a koncertjére, ahol kiderül, hogy az új tag megsérült, viszont Nyu, az egyik lány meglátja Akari-t és felkéri 3. tagnak ideiglenesen, mert állítása szerint márpedig Akari tud táncolni. Minden tökéletesen sikerül, főszereplőnk ragyog a színpadon és mindenki el van ragadtat...

Végre elszántam magam, és most új kritikát írok a Narutoról. Ez volt életem első animéje, magamtól kezdtem el, és csak később csatlakozott be Suo is. Emlékszem, az elején szégyelltem és nem akartam neki megmondani, hogy ilyen óvodás animációs sorozatot nézek, mint a Naruto, de hát nem volt mit tenni, ha egyszer annyira tetszett, gondoltam elég idős vagyok már, hogy magam döntsem el, mit akarok nézni. És így belekezdtem a Narutoba. Akkor még nem tudtunk videókat letölteni és hiába volt két gépünk, ugyanis ha az egyiken néztem mondjuk én a videót, akkor a másikon Suo hiába próbálta, neki nem töltött. Hát igen, mindig az jut eszembe, hogy akkoriban milyen türelmesek voltunk, ugyanis nyugodtan néztük egymás mellett a különböző FMA részeket, és 20 percenként váltottunk.... Uzumaki Naruto mindig magányos volt. Mivel árva, a szüleivel sem tudott beszélgetni, a többi gyereket pedig mindig is próbálták távol tartani tőle. Konohába, a shinobi (ninja) faluban él, és álma hogy olyan H...