Az élet játéka

Na mostmár valami értelmes könyvről is írok, mert mostanság nem igen volt ilyen. Szóval most az Élet játéka lesz, amit elég sokan ismernek, olvastak és szeretnek. Nem is csoda, hiszen egy nagyon pozitívan gondolkodó/élő kislányról szól. Ahhoz képest hogy milyen kicsi. (most így utólag nagyon szentfazéknak tűnik, de nem az).

Szóval Polyanna apukájával él. A nőegyleti hölgyek a barátaik, és missziós hordóból kapnak szinte mindent. Ruhát, játékot, társaságot, barátságot. Eléggé szegények , de Polyanna mindennek örül: a rongyos játékbabának, szakadt ruháknak, még egy mankónak is. Polyanna apukája lelkész és kitalált egy játékot, aminek az a lényege, hogy mindenben a jót kell keresni. Ennek megfelelően élnek. Ám egy nap a lány apukája meghal, és mogorva, morcos, gazdag nagynénjéhez kerül (anyai ágon). Először a Polly néni nagyon ridegen bánik vele, szigorú, a legrosszabb, legkisebb szobát adja neki. De a 11 éves lány természetesen ebben is a jót látja. A nagynénje először idegesítőnek és furának tartja a játékát, de idővel természetesen megszokja. Van ott egy szobalány, Nancy is. Nagyon jóban lesz a lánnyal. Sokat beszélgetnek, játszanak, Polyanna segít Nancynek a házimunkában, a barátjának tekinti és mindent elmond neki. Megtanítja neki is az élet játékát. Aztán egy nap nagy fordulatot vesz Polyanna élete, így nagyon sok minden megváltozik. Mikor jön haza az iskolából, a zebrán elüti egy autó. Nem tud ezentúl járni. Polly néni elkezd aggódni, segít neki. És csodálkozik azon, hogy a lány ebben is a jót látja. Idővel ő is beletanul a játékba és mosolygós Pooly néni átveszi a mogorva Polly néni helyét. Polyannát életében természetesen nagyon sok kaland várja még, ami kiderül a könyv folytatásából és második részéből (Az öröm játéka örök). 

A nagymamám csomóószor mondta még anno hogy olvassam el, mert nagyon aranyos, meg el is mesélte egy csomószor, hogy Polyannát elüti az autó, és aztán mikor kedvem lett meg kicsit nagyobb lettem, elolvastam. És nagyon tetszett. Azt már nem tudom, hogy a második részét hogy szereztem meg, de az is nagyon nagyon jó volt. 

Abban Polyanna örökbe fogad egy árva gyereket, akit azután valahogy "elveszt". És elkezdi keresni. Idegen, félelmetes és gonosz környékeken, szegény negyedekben és hasonló helyeken keresi. Ez talán izgalmasabb mint az első, több benne a történés, de az első az "igazi". Mindkettőt nagyon szeretem, de már régen olvastam, Vékony mindkettő kötet, szóval gyorsan el lehet olvasni, könnyű olvasni. Akiknek ajánlani szokták az emberek: 10 éves kortól fölfele. Felnőttek a gyerekeiknek esti mesének is olvasák, meg mindenféle dolog.

ÉLJ SZÍNESEN (mint mi)

Peace d'_'b