Wesley, kedvesem

Ez egy aranypöttyös könyv, amit még anno Moon... ajánlott, és sokáig nem akartam elolvasni. Aztán rávettem magam és nem tudtam lerakni. Még tavaly tavasszal olvastam, pont mikor KIDS-re mentünk.
Van egy nő, Stacey, aki biológus. Egyik Valentin napon a főnöke rábíz egy 4 napos gyöngybagolyfiókát, mert a szárnya sérült, és nem lehet helyre hozni. Így nem tudna a vadonban élni. Nem tudná ellátni magát, nem tudna családot alapítani, és repülni is alig. De Stacey megtanítja neki. Mint sok minden mást. Megtanítja vadászni is. Táplálkozni. Szabályokra. Pl ha idegen jön, nem támadunk rá. Ez igen nehéz feladat, hiszen egy bagoly embertől nem igazán tud megtanulni dolgokat, érthető módon.
A bagoly anyukájának tekinti a fiatal nőt, megbízik benne, sok örömöt okoz neki. Néha gondot, mondjunk amikor pasizik. A bagoly miatt senki nem szeretne vele élni, mert nem szeretik a baglyot. Néha húscafatok kerülnek elő a ház különböző pontjain, mert egy bagoly egérrel táplálkozik.
Megismerhetünk egy baglyot igen közelről, betekinthetünk egy biológus életébe, és egy különös kapcsolatnak a tanúi lehetünk.
Nagyobb tetszett, ahogy leírja az író, a megfogalmazás is tök jó volt, és volt egy jó hangulata a könyvnek. Nem szerettem az állatokat annyira, ezért nem is volt kedvem elolvasni ezt a könyvet. De miután elolvastam, biológus akartam lenni. Állatokkal akartam foglalkozni. És utáltam az életrajz szerűségeket. Ezzel megszerettem, mert félig-meddig életrajz. Szóval ez a könyv mindenhogy jó volt, bármilyen korosztály olvashatja 14 év felett (asszem az van ráírva h felnőtteknek vagy érett ifjú olvasóknak).
Megéri elolvasni. NAGYOOON!! <3
ÉLI SZÍNESEN (mint mi)
Peace d'_'b