Figyelj Rám!

Ma én írom a Könyvek Hercegnőjét, ugyanis úgy tűnik Peace elfelejtette, és tegnap elutazott, így esélye sincs ma elkészíteni. Nos, Sarah Dessen könyvei mind rossz helyre kerülnek, amikor a tini kategóriába sorolják őket, ugyanis messze nem az igyuk le magunkat, pletykáljunk, szexeljünk és esetleg drogozzunk kategóriások, hanem annál sokkal tartalmasabbak. Amikor először vettem kézbe a Figyelj Rám!-t, azt hittem hogy a piros pacás könyvekhez hasonló, átmenetileg érdekes, de teljesen felejthető darabbal találkoztam megint, csakhogy ez messze nem igaz, hiszen a Sarah Dessen regényei mindig nehezebb, de nem a tömegből kirívó emberek lelkéről szól.

Annabel Greene szép, egy jómódú család tagja, modell karrierje és két gyönyörű nővére is van. Szülei sem váltak el, így kívülről szinte tökéletesnek tűnhet a lány világa, azonban ez távolról sem igaz, csupán Annabel próbálja fenntartani a látszatot. Igazából utálja a modellkedést, az iskolában magányos, mert legjobb barátnője ellökte magától, azonban senkivel sem tudja megbeszélni problémáit, hiszen fél, hogy ha ő is problémás lenne anyja visszaesne a depresszióba, hiszen ehhez Whitney, a középső lány is közel sodorta súlyos anorexiájával. Apja nem sokat lelkizik és mivel a férfi nem képviselője, nem is szúrnak neki szemet Annabel problémái, Kirsten pedig, az idősebbik nővérke, New Yorkba költözött, így nem tud segíteni, hiszen ott sincs. Annabel hallgatással és apró hazugságokkal rejti el az igazságot, és bár boldogtalan, a kiutat nem találja, és már nem is igazán keresi. Ezekbe a szomorú napokban lép be Owen Armstrong, a változást és a másik lehetőséget képviselve. Owent agresszív viselkedése miatt többször is dühterápiára küldték, ahol megtanulta, hogy a zene mindig segít. A különc srác megmutatja Annabelnek, hogy létezik egy másik lehetőség, és hogy a lány igenis boldog lehet, azonban ehhez őszintének kell lennie a körülötte lévőkhöz.

Elsőre ez a történet egy fokozatosan felívelő görbének tűnik, azonban Sarah Dessen könyvében pont az a különleges, hogy valósághűen ábrázolja az emberek vívódásait, így ebben a könyvben nem kis visszaeséseknek lehetünk tanúi, sőt az utolsó pár oldalon dől csak el, hogy Annabelnek sikerül-e átlépnie a hazugságok és a  csendes szenvedés határát, ugyanis ő hiába tesz meg mindent, ami tőle telik, még Owent is megpróbálja ellökni magától, amikor megrémül a gondolattól, miszerint valóban őszintének kell lennie a fiúhoz. Pont ez az utolsó gondolat fontos szerintem, ugyanis ez emeli ki Owen és Annabel szerelmét az átlagból. Mondjuk a fiú személyisége és tettei cseppet sem közelítenek a normálishoz, hiszen kifejezetten különc, és nem is szándékozik ez ellen tenni. Elsőre elég furcsa, de később én nagyon megszerettem Owent, ugyanis elképesztően figyelmes. A furcsa haverja is vicces volt, és nem zavaróan idióta. Annabel a gyengébb embereket képviselte, akik nem különösen erőtlenek, csak annyira, hogy ne merjenek szembeszállni az egész világgal, és hogy próbálják a konfliktusokat elkerülni. Talán egyébként ezért volt nekem szimpatikus, ezért drukkoltam neki az utolsó pillanatig, ugyanis olyannyira átlagos volt (a jó értelemben, tehát a szélsőségek hiányára gondolok most), hogy bárki azonosulhat vele. A múltbeli hibáit, pedig képes volt elismerni, bár a javításukhoz segítség kellett, és még így sem lett tökéletes kép. Ahogy fokozatosan megismerjük az eseményeket, amik a lány bezárkózásához vezettek, felmerül bennünk, hogy tényleg nem erős-e Annabel, azért mert még mindig nem omlott össze, nem lett depressziós, anorexiás, vagy ami ennél is rosszabb, drogfüggő.

Összességében tehát a Figyelj Rám! egy kiváló könyv, ami magával rántja az olvasóját, és ezzel egyszerre egy maradandó élményt nyújt. A szereplő gárdája valósághű, és bár itt-ott nyomasztó eseményeknek lehetünk tanúi, a könyv  folyamatosan feloldja a hangulatot, de eközben ott lebegnek a kérdések: mi lesz Annabel és Owen sorsa?? Annabel nővéreinek hogy alakul az élete??

ÉLJ SZÍNESEN!!
Kiyonori :0)