Toki wo Kakeru Shoujo

Konno Makoto, egy teljesen átlagos 17-18 éves lány, aki szeret baseball-ozni két barátjával, Mamiya Chiaki-val és Tsuda Kousuke, nem érdekli különösebben a divat vagy a pasizás és éppen az egyik legszerencsétlenebb napját éli. Még bosszankodik, mert előző este nem tudta megenni a pudingját, ugyanis a húga tette meg ezt helyette, mikor, mintha ez nem lenne elég rögtön el is késik az iskolából. És mi az ami még ennél is rosszabb?? Hogy teljesen felkészületlenül szemben találja magát egy dolgozattal, ami ennek megfelelően borzalmasan is sikerül.

A nap folytatódik, és így Makoto balszerencséje is, ugyanis felgyújtja az egyik termet főzés közben, majd pedig az udvaron egy, a verekedés folytán levegőbe juttatott fiú esik rá, a kémia szertárban meg úgy tűnik, mintha valaki szándékosan ijesztgetné, amikor valami dió szerű dolog gurul a lábához. Ezután kissé elkeseredetten indul haza a biciklijével és túl későn veszi észre, hogy elromlott a féke. Száguld a sínek felé, és már nem tudja megállítani magát, a vonat pedig közelít, és mikor a bicikli neki ütközik a sorompónak, Makoto kirepül a vonat elé... Ekkor azonban egy egészen furcsa dolog történik, ugyanis hirtelen otthon találja magát és mikor kinyitja a hűtőt, megpillantja a pudingját... Makoto képes az időugrásra, csak éppen azt nem tudja, hogyan tett szert erre a képességre, és pontosan hogy működik, viszont ezen hiányosságok ellenére nagyon élvezi az időutazással járó különleges lehetőségeket, csakhogy lehet, hogy nem jó ötlet játszani az idővel...

A film karakter design-ja nem az a csillogó szemes giccsparádé, annál sokkal egyedibb, a szereplők mozgása dinamikus, és grafikai szempontból is lenyűgöző ez a film, ugyanis a különböző kamera szögekből készült felvételek egészen különlegessé teszik. Itt ott azért hagy kívánni valót az anime, én egy csomószor az árnyékokat hiányoltam, de minek után 2006-ban készült, ez a kis panasz inkább szőrszálhasogatás. A zenék semmi különösek, nem hagytak bennem mély nyomot, nem olyan zseniálisan, mint a Ghibli zenék, de ezek is azért élvezhetőek, néhány nyálas pop zenécske kivételével. Openingről pedig itt nem tudunk beszélni.

A szereplők nem voltak rosszak, de kifejezetten jók sem. Nekem Makoto-val volt a legnagyobb bajom, ugyanis addig nem gondolkozik, amíg a végén kibontakozik a dráma és akkor meg már nem tud semmit sem tenni. Továbbá nagyon lelkesen játszotta a kerítőt, miközben úgy viselkedett, mintha egy zseni lenne, mert elkerüli a balhékat, amikbe igaz hogy hamarabb már belekeveredett, de senki sem emlékszik rá. Ezenkívül még nagy gyengesége a filmnek, hogy kevés az időutazás következménye, mert míg egy Steins; Gate-ben rengeteg minden felborul egy-egy időugrás alkalmával, addig itt ez nem merül fel problémaként, csak annyi változik, amennyit Makoto akar, illetve direkt megcsinál. Összességében tehát az animáció szerintem jó lett, a zenékkel nincs baj, sokkal inkább a karakterek voltak némileg hiányosak, és a legtöbbjük kifejtetlen maradt, míg Makoto meg rengeteg szerepet kapott, pedig annyira nem érdekes/lenyűgöző ember, és főleg ahhoz nem elég, hogy elvigyen egy egész filmet. Azt ennek ellenére nem mondanám, hogy idegesítő, esetleg unalmas a film előszörre, de nem többször nézős, legalábbis engem nem fogott meg. Persze ennek ellenére, akit érdekel egy időutazással megspékelt slice of life anime, annak érdemes megnéznie.

Értékelés:6.8

ÉLJ SZÍNESEN!!

Kiyonori :0)