Tonari no Totoro

Avagy a tökéletes anime gyerekeknek. Miyazaki egy zseni, ez egyértelműen látszik a munkáiból és egyébként is egy elismert tény, amit mi sem bizonyít jobban, mint például a Tonari no Totoro, ami 1988-ban készült és mégis a mai animék között is bőven megállja a helyét. Miyazaki ezzel a filmmel is megmutatta, h mindegy milyen korú a célközönség, ő csak igényes munkát ad ki a kezei közül (ahogy azt régen a Disney is tette, csak Miyazaki nem változott ezen a téren, míg az előbb említett nagy amerikai cég bőven).

A Kusakabe család vidékre költözik, mert így közelebb lehetnek ahhoz a kórházhoz, ahol az anyukát kezelik. Satsuki és húga Mei gyermeki vidámsággal indulnak neki, h felfedezzék az új ház és a hatalmas erdő titkait, ugyanis  már az első nap találkoznak a jóindulatú kis koromgolyócskákkal. Ahogy pedig telik az idő, az erdő szelleme is megmutatja magát a kicsi Mei-nek, csakhogy ez a nagy hatalmú lény nem komoly vagy mogorva, hanem a nagy pufók Totoro, aki lustálkodással és játékkal tölti a napjait. Természetesen kis idő elteltével Satsuki is találkozik Totoroval és hamarosan varázslatos kalandokba keveredik a két testvér. Eközben pedig lassanként, de kibontakozik előttünk is, h nem is olyan egyszerű a két kislánynak, hiszen az anyjuk távolléte megviseli őket, annak ellenére h az apjuk mindent megtesz, h vidámak és boldogok maradjanak ezek a napok is.

A történet főszereplője egyértelműen Mei és Satsuki, akik vidámak és mindig energikusak. A kisebbik lány kissé makacs és gyakran ő is durcás lesz, ahogy az a kis gyermekekre jellemző, míg a 11 éves Satsuki meglepően felelősség teljes amellett, h hisz Totoro-ban és a többi szellemben. Bár ez a két karakter is nagyon szeretnivaló, nekem így idősebb fejjel nagyon tetszik az apuka, Tatsuo személyisége, aki mindig pozitív és egyszer sem kérdőjelezi meg a gyermekeinek őszinteségét, nem mondja nekik h butaság vagy bármi hasonló. Az anyukát, Yasuko-t sajnos kevésbé ismerjük meg, de ő is egyértelműen azt az érzetet kelti, h a két lány szerető, vidám családban nő fel, ha a betegséget leszámítjuk, és eszünkbe sem jut h a szülők negatívak lennének bármilyen szinten. A Kusakabe családon kívül még megismerhetjük az egyik nagymama korú lakóját a falunak, aki szívesen besegít, ha kell vigyáz a kicsi Mei-re és legalább olyan szeretettel gondoskodik a gyerekekről, mintha valóban a nagymamájuk lenne. Rajta kívül talán még Kenta fontosabb mellékszereplő, aki Satsuki osztálytársa, és tipikus kisfiú.

Grafikai szempontból nem lehet kifogás az animére, hiszen 1988-ban aligha készültek jobb animációs filmek. A tájak lenyűgözőek, Totoro pedig nagyon-nagyon aranyos lény, és aki már látott Ghibli-t, az biztosan találkozott vele, hiszen a Studio Ghibli lógóján is ez az "állatka" található meg. A szereplőket ugyanolyan stílusban alkották meg, mint a Ghiblik nagy részében, ugyanaz a karakterdesign. A zene tökéletes, hangulatos, aranyos és hasonló szavakkal tudnám még érzékeltetni a véleményemet róla, illik a filmhez, semmi kifogást nem tudok felhozni ellene. Én személy szerint le is töltöttem, és amikor a kishúgom sír a kocsiban, akkor be szoktam rakni, és leköti, ugyanis hallásután tudja a szöveget és együtt énekli a zenével. ^.^ Összességében tehát egy nagyon aranyos filmet kaptunk Miyazakitól, amit mindenkinek ajánlok, bár lehet, h az idősebbek unalmasnak találnák, de én nagyon szeretem, a kishúgom kívülről fújja, és a 11 éves öcsémnek is nagy kedvence, néha random bemondja, h akkor nézzünk Totoro-t. :)

Értékelés: 10

ÉLJ SZÍNESEN!!

Kiyonori :0)