Ookami Kodomo no Ame to Yuki

Ha elfogynak a Ghibli-k, új családi filmek után kell nézni. Én is így voltam vele, amikor bele kezdtem a Farkasgyermekekbe. Persze előtte gondosan utána néztem, h megéri-e megnézni, mert nem akartam vmi unalmas műdrámába botlani, ami után csak az az érzés marad, h már megint romlottak az animék a szememben. De miután mindenhol csak arról olvastam, h milyen jó, a Mondo-tól kezdve, mindenhol azt írták h Ghibli babérokra törő műalkotás, így hát úgy döntöttem, h mivel egyébként is érdekelt, belekezdek.

A történet Hana-val kezdődik, aki egy átlagos egyetemista lány. Hana egy nap találkozik egy rejtélyes idegennel, akivel csendessége ellenére, hamar egymásba szeretnek. Azonban van egy titka ennek a férfinak, mégpedig az, h félig farkas, és ezt fel is fedi Hana előtt, akit azonban nem riaszt el ez a titok, így hát nem sokára meg is születik az első gyerekük, Yuki, utána pedig kisfiuk, Ame. Teljes a családi idill, azonban az apa hirtelen halála mindent felborít. Hana egyedül marad, két félig farkas kisgyerekkel, akikkel egyébként sem egyszerű, hiszen amíg Yuki eleven, vidám lányka, addig Ame csendes, beteges fiú. Kis idő elteltével Hana rádöbben, h a nagyvárosban, egy picike lakásban nem tudja felnevelni a kicsiket, ezért vidékre költözik, ahol viszont neki is minden új, és lassan, de beletanul gyerekeiért a gazdálkodásba, barkácsolásba, és ezzel úgy tűnik, h a sok nehézség ellenére egyenesbe kerül a különleges kisgyerekek élete.

A film bemutatja Hana nehézségeit a nevelésben, tele vicces és kétségbeejtő helyzetekkel. Láthatjuk, ahogy Yuki és Ame felnőnek, valamint ahogy döntésre jutnak, h inkább farkasok vagy emberek akarnak-e lenni. Eközben pedig az idő haladásával párhuzamosan a film is kezdi elveszíteni mesés jellegét, hiszen míg az elején aranyos, kedves mese, addig a végére megrázó, néhol szomorúvá válik a történet. Mindezt pedig Yuki narrálása egészíti ki, hiszen már az elejétől a lány meséli el anyja történetét, majd pedig ritkábban, de a saját történetüknél is hozzáfűz néhány mondatot a filmhez.A zenére és a grafikára nem lehet panasz. Mind kettő illet a filmhez, a szemet gyönyörködtető tájak és a dallamok, amiket hallhattunk, csak emelték a hangulatot és a színvonalat. 

Így hát a film tényleg jóra sikerült összességében, de engem mégse nyűgözött le, többet vártam, bár lehet h én vagyok telhetetlen. Őszintén szólva nekem nagyon hiányzott a tipikus Ghibli vég, az a kissé lezáratlan, de boldog jelenet, ami jellemző Miyazaki és társai munkáira. Ez az egyetlen, de számomra elég nagynak tűnő hiba, ami miatt nem kaphatott helyet a kedvenceim között a Farkasgyermekek. Ami miatt viszont nem süllyedt az átlagos filmek közé ez a mű, az az eleje, bár olvastam olyan véleményt, h minek hagytak ennyi időt az elején a szülők drámájára, de szerintem pont így lett megható, pont ez teremtette meg a hangulatot. Tehát ezek után mindenkinek ajánlom, mert könnyebben értelmezhető, megszerethető, mint a Ghibli-k nagy része, mert nem olyan elvont, de ugyanakkor nem is olyan maradandó, viszont nekem még a négyéves húgomat is lekötötte, aki nem tud olvasni, tehát csak a képeket látta és japánul hallgatta a filmet, mégis végig ülte ezt a nem rövid filmet, szóval aki nem vágyik háborúkra vagy hatalmas robotokra, az nem fog sem csalódni, sem unatkozni és mivel AnimeAddicts-on fent van tökéletes minőségben, nyelvtudást sem igényel a megtekintése. ^^

Értékelés: 8 (mert a vége nem tetszett)
DE: ha elvonatkoztatunk a személyes indokaimtól: 9.2

ÉLJ SZÍNESEN!!

Kiyonori :0)