Haou Airen

Múlt héten nem tudtam írni, ahogy azt előre is jeleztem... Viszont rávettem ZOMBIEt az írásra, ami sztem nagy teljesítmény!! De most fátylat a múltra, és itt az eheti bejegyzésem. :) Nem állítom, h utána néztem ennek a mangának, mielőtt belekezdtem... És azt se, h zseniális vagy izgalmas, de még azt se h jó volt ez a csodálatos alkotás. Igazából semmi komolyabb pozitívumot nem tudok mondani, max annyit, h a sok-sok logikátlan baromságon, amit nagyon drámaian próbálnak beállítani Suoval rengeteget röhögtünk.

Sztorink főszereplője Akino Kurumi, aki egy rettentő "aranyos", naiv és végtelenül buta, együgyű és még abban sem vagyok biztos, h van akár egy agysejtje is... Szóval ez a csodálatos lány 16 éves, és sokat dolgozik, h szegény családját eltarthassa, ugyanis, apja halott, anyja beteg és van 2 kisöccse. Egyik nap amikor hazafelé megy, találkozik egy sebesült férfival, akinek nem túl pozitív az aurája, ettől függetlenül Kurumi rettentő jószívűen ellátja, majd elalszik, és reggelre természetesen hűlt helye az idegennek. Főszereplőnk úgy gondolja, h sosem látja többé, ezért is lepődik meg, amikor elhurcolják és egy repülőn Hong Kongba szállítja. Kiderül, h a rejtélyes férfi neve Hakuron, egy hatalmas maffiának a vezetője, és Kurumit maga mellett szeretné tudni élete hátralevő részében...

Innentől kezdve olyan nagy problémák kerülnek elő, h Hakuronnak van egy csomó szeretője (meglepő, ugye??), meg h nem tudja elvenni Kurumi szüzességét csak úgy. És azt gondolhatnánk h a szokásos sablon történetet kapjuk, csakhogy nem, ez még annál is rosszabb, hiszen végig logikátlan marhaságokat olvashatunk. Hakuron például hol vérengző vezető, hol meg cukin sétálgatnak Kurumival, csakhogy sosem lehetnek boldogok, mert először a volt jegyes gyárt problémát, majd ezt a nem kis bökkenőt Hakuron a lehető legtrollabb módon oldja meg, majd végül 17 fejezetnyi szenvedés után megerőszakolja Kurumit, ami megint egy szarság, majd úgy gondolja, h a lány ezért nem fog megszökni (hát nem logikus??) . Ezután már csak fokozódik az izgalom, például amikor a csodálatos kis főszereplőnket (akibe elvileg szerelmes) leadja az egyik mániákus szolgájának, és a csaj onnantól kezdve azzal szexelget.

A történet egyetlen értelmes szereplője Foron, a transzvesztita gyilkológép, ugyanis ő az egyetlen relatíve normális ember a történetünkben. És a legjobb az, h a végén a két főszereplő olyan undorítóan boldog, h annál már az is jobb volt, amikor értelmetlenül szenvedtek, de komolyan. A végkifejlet meg közröhej... A rajzolás meg nem szép, pedig ezzel még esetleg lehetne ellensúlyozni a dolgokat, de a mellek elég troll módon (sajnos nincs jobb szó rá) lettek megalkotva, és ugyanez elmondható Hakuron kinézetéről is, aki elég távol áll a bishounen kategóriától. Ja, és van egy anyajegye ami cseszett feltűnő helyen van a halántékon, és akkor van egy ilyen mítosz: "Akik eddig megpillantották azt az anyajegyet, azok mind meghaltak." (legalábbis az értelme ilyesmi...). És akkor most jön a meglepő fordulat, ugyanis ez a rettentő sok marhaság meglepően szórakoztató, és én csak röhögni tudtam rajta. Az ember már csak azért is elolvassa, mert kiváncsi ennek a rengeteg idiótának a végső kiteljesedésére...

Összességében tehát borzalmas történet, két ISZONYATOSAN hülye főszereplővel, akik közül az egyik nem tudja használni az agyát, a másiknak pedig szokása a ruhatépkedés, ugyanis Hakuron 16 fejezeten keresztül tépkedi Kurumiról a ruhát minden megkezdett szexjelenetnél (később meg már nem csak megkezdett). A manga NEM ecchi vagy hentai, de van benne minden hasonló marhaság, és a gyilkolás is előfordul egy kis vérrel, bár sztem ez nem túl meglepő, hiszen mégiscsak a maffia berkeiben járunk egy csomó idiótával...

Értékelés: 6

ÉLJ SZÍNESEN!!

Kiyonori :0)