K

Már lassan 2 éve, hogy ezt az animét megnéztem. Akkoriban egy MONDO cikket olvastam róla, ami felkeltette a figyelmemet, ugyanis a sorozat alapját, az alternatív jövőképet, amiben a történetünk játszódik, meglepően ötletesnek találtam. Persze azt tudtam, hogy elég nagy mennyiségű fanservice-szel lesz megfűszerezve, de végül a kíváncsiságom győzedelmeskedett és belekezdtem az animébe. Akkor eléggé tetszett ez a mű, bár a kedvenceim közé akkor se került be, most viszont már sok olyan hibát és zavaró tényezők látok benne, ami miatt a közönséges vagy az átlagos jelzőt tudnám ráragasztani a sorozatra. De haladjunk sorjában!!

Egy alternatív jövőben járunk, ahol a technika természetesen fejlett és mindenhol felhőkarcolókat látni, az utcákat pedig szín klánok uralják, és mindnek egy király a vezetője. Ezek a kiválasztottak különleges erővel rendelkeznek. Könnyű felismerni ezt az említett kivételes hatalmat, ugyanis amikor képességeiket használják, akkor az adott vezér színe beborítja a harcteret. A történet rögtön Suoh Mikotoval, a vörös klán, más néven a HOMRA vezetőjével kezdődik, aki a 3. király a 7-ből, és aki leginkább különböző elzüllött, nem mindig a törvénytisztelő emberekből rakta össze a saját kis csapatát, és ez még csak a legfinomabb kifejezés a tagokra. Ezek az emberek mind Mikototól kapják a hatalmukat, azonban mindegyiküknél más-más képességekként ölt alakot ez az erő. Az első néhány percben az ő akciójukat láthatjuk, ami hamar kudarcba is fullad, ugyanis Munakata Reisi, a 4. király, akit afféle rendőrparancsnoknak mondanék, megjelenik, és elég gyorsan harcba keveredik a két csapat.

Eközben elindul egy másik szál, Isana Yashiro főszereplésével, aki egy csendes, vidám, naiv középiskolás. Egy  teljesen átlagos hétköznapon miközben az utcán sétálgat, megtámadja a HOMRA egyik oszlopos tagja, és amikor már többen is üldözik és bekerítik, nincs hova menekülnie. Szerencséjére (?) épp időben megjelenik egy rejtélyes, kardos fiú, aki valamilyen különös erővel bír, és megmenti Yashiro-t a nem túl bizalomgerjesztő vörös klántól. Persze a jó dolgok sem tartanak örökké, ugyanis Yatogami Kuro, a megmentő rögtön a bemutatkozás után kardot szegez a főszereplőnknek, akit enyhén szólva lesokkolnak az események, és ha ez még nem lenne elég, a HOMRA meghackeli az összes elektromos eszközt, így Shiro végignézheti, ahogy egy videóban megöl egy ártatlan srácot, és rögtön ezután a HOMRA kihirdet egy elég tetszetős pénzösszeget az elfogásáért...

Szerintem elég jó a világkép, a színkirályok engem megfogtak, sőt, magát a sorozatot is azért kezdtem el, mert érdekelt, hogy mit takarnak pontosan a színklánok. Az alaphelyzet nem a legeredetibb, de semmi probléma nincs vele, simán ki lehetett volna belőle hozni egy igazán jó sorozatot. De. Ez nem sikerült a készítőknek. Az első két rész kifejezetten eseménydús, de utána lenyugszik, ellaposodik a sorozat. Kicsit azt éreztem, hogy 4-5 résznyi igazán jó történetük volt, és 13 részt kellett vele megtölteniük. Szóval a történet a közepén unalmas, lassan derülnek ki az okok, a végére viszont megint  erősebb lett a sorozat.

A karakterek nem voltak elég kidolgozottak. 2 emberről derült ki részletesebben a múltja, és ebből az egyik 1 jelenetben szerepelt körülbelül, így mindenki nagyon kifejtetlen maradt. Persze attól függ, hogy mihez viszonyítunk, ugyanis a GC-t még így leelőzték a K szereplői. A történet után maradt űrt például simán ki lehetett volna tölteni akár rendes dialógusokkal, de ehelyett fanservice-zel foltozták a sorozat lyukait, ami szerintem nem volt jó döntés. A legidegesítőbb szereplőt is ennek köszönhetjük, Neko személyében, aki egy elég szép idomokkal rendelkező, rózsaszín hajú lányként jelent meg legtöbbször, és másra nem is volt jó, minthogy meztelenül rohangáljon. Persze egyedül kevés lett volna, így itt volt még Kushina Anna, a vörös klán gótloli tagja és Awashima Seri, aki a kék klánban töltött be fontos szerepet.

Persze volt olyan tagja is a szereplőgárdának, akit megszerettem és ezáltal pozitív érzéseket váltott ki belőlem a feltűnésével. Ezek közé tartozik Mikoto, aki a kedvencem volt a "helyettesével", Kusanagi Izumoval együtt, a HOMRA halott tagja, Totsuka Tatara, valamint Shiro, aki teljesen hidegen hagyott a sorozat elején, a végére megváltozott a véleményem vele kapcsolatban. Persze ők sem voltak megfelelő mértékben kidolgozva, de ettől függetlenül azok közé az okok közé tartoznak, amiért a K nem süllyed el az általam rühellt animék forgatagában.

A grafika és a zene egy egyedül álló páros a K kapcsán, ugyanis én személy szerint semmi kifogásolnivalót nem tudok mondani velük kapcsolatban. Mondjuk az opening és a karakterdesign ízlés kérdései némileg, de mivel nekem mind a kettő tetszett, így negatív kritikát nem fogok most megfogalmazni. A grafikán néhol az érződött, h az alkotók kísérleteztek a kamera szögekkel, meg a képi megjelenítéssel, de nem volt olyan pillanat, amikor ez zavart volna, inkább érdekesnek találtam. A színkirályok harcai során nagyon jók voltak az effektek, szintén semmi kivetnivalót nem találtam. Ezenkívül pozitívum az is, hogy bár mind a karakterek kifejtésén, mind a történeten spóroltak, a grafikánál, zenénél nem éreztem ezt.

Összességében tehát a K nem egy zseniálisan megkomponált mű, de érdekes, és ha valaki el tud tekinteni a hatalmas adag fanservice-től, akkor annak akár igazán tetszhet is ez a sorozat. Amikor anno én befejeztem, kifejezetten pozitív véleményem volt róla, Jamnek pedig egy nagy kedvence, szóval bár kifejtettem, hogy gyengécske darab, egy kis szórakozásnak kifejezetten jó, mert nem egy nehezen emészthető darab.

Értékelés: 7.6

ÉLJ SZÍNESEN!!

Kiyonori :0)