Sakuran

 

A Sakuranról először egy régi MONDOban olvastam, de nem volt róla teljes cikk, csak egy kis szösszenet. Ennek ellenére felkeltette az érdeklődésemet, valószínűleg, sőt biztosan a témája miatt, hiszen egy vöröslámpás negyedben játszódik és nekem ez a téma még szokatlan volt nekem. Aztán úgy elfelejtkeztem az egészről és végül 1 hónapja körülbelül belefutottam AA-n a fordítások között, és akkor egy hirtelen elhatározásból elkezdtem. 2 nap alatt körülbelül be is fejeztem és most itt az ideje, hogy ki is fejtsem a véleményemet ezzel a csodával kapcsolatban.

A történet középpontjában Tomeki áll, az árva, neveletlen, nagyszájú kislány, akit megvesz egy igen népszerű bordélyház. Tomeki ettől a naptól kezdve a tokiói Yoshiwarában nevelkedik. Meg kell tanulnia a hely szabályait, és az illemet, hogy jó prostituált lehessen. Ez persze nem vonzza Tomekit, így mindent elkövet, hogy ne kelljen beletanulnia a szakmába, csakhogy megszökni nem tud, és hiába viselkedik a lehető legrosszabban, a bordélyházban nem adják fel. Ráadásul Tomeki ekkor még nem is sejti, hogy egy lesz a legnépszerűbb prostituáltak közül, sőt a lehető legmagasabb pozícióba fog jutni, amit a szakmájában el lehet érni.

A történet nem rossz, bár semmilyen különleges csavart nem tartalmaz, ami engem azért egy kicsit zavart, mert így néha eluntam a mangát. Az sem segített, hogy nagyon ugyanolyanok voltak a szereplők, mert így néha nem tudtam eldönteni, hogy most ki mit csinál, és egyébként is ki rosszalkodott, vagy hogy ki halt meg és egyebek. Ez egyébként egy gyakori probléma az ilyen mangákban, de ebben különösen zavart, mert érdekelt volna a történet, de így nagyon nehéz volt kirakni. Ha ezt leszámítjuk, akkor a rajzolással nem voltak problémák, nem mondom, lehetett volna szebb is, de így is jól passzolt a műhöz.

A történet nem haladt túl gyorsan, de többnyire érdekes. A karakterekkel viszont volt egy nagy probléma, hogy Tomekin kívül senkit sem ismertünk meg igazán, és így nem volt választási lehetőség, hogy kit szeretsz meg, ugyanis vagy a főszereplőt zártad a szívedbe, vagy senkit. Ez azért zavaró, mert nekem nem lett nagy kedvencem a lány, és így a Sakurannak esélye se volt bekerülni a kedvenceim közé. Szóval a karakterek elhanyagolása volt talán a legnagyobb hibája a műnek, bár a túl sok ugyanolyan szereplő sem tartozik a pozitívumok közé. Egy előnyét viszont mindenképp fontos kiemelni, meglepően kevés benne a korhatáros jelenet, a mangaka meg sem próbálta pikáns képekkel eladni a művét, épp csak annyit tett bele, amennyit muszáj volt.

Értékelés: 7.8

ÉLJ SZÍNESEN!!

Kiyonori :0)