Sölden

"Idén is eljött az idő, amikor már otthon is meleg volt, hogy egy még melegebb helyre utazzunk, 600 km-rel arrébb." - Peace így kezdte a beszámolóját Olaszországról. Hát nálunk más a logika, ugyanis most, hogy már nálunk is hatalmas a kánikula, másfél hete az egész család összepakolt, hogy egy 20 fokkal hidegebb helyre utazzunk, 800 kilométerre Budapesttől. Sölden egy kis falu Ausztria, Svájc és Olaszország határán, az Alpokban, körülbelül 1500 méter magasan (és ez még csak a völgy). Ausztria azért előnyös, mert anyu és apu is folyékonyan beszél németül, így nyelvi nehézségek nem merülnek fel, Horvátországgal ellentétben. Szóval tudtuk, hogy eső lesz, és hogy anyuék most nem hotelbe foglaltak szállást, hanem egy apartmanba, amit én rossz előjelnek tituláltam, de amikor odaértünk, realizáltuk, hogy legalább itthoni minőségű a hely, sőt jobban felszerelt. Egy síparadicsomba csöppentünk, csak épp nyáron, amikor csak a hegytetőn van hó. :)

Hó és 5 órás túra

Az időjárás előrejelzés beigazolódott, de azért első nap, amikor felmentünk több, mint 3000 méter magasra havazni, még letudtunk kirándulni a völgybe a Mittelstation-tól a faluba. Csakhogy ez kb 5 órásra sikerült, ugyanis apu ideges lett a sok nézelődéstől, és amikor öcsi induláskor közölte, hogy neki MOST kell pisilnie, elszakadt a cérnája, bedurcázott, és elindult egy random ösvényen, amire állítása szerint ki volt írva 20 méterrel a kezdete előtt, hogy Söldenbe visz. Az nem zavarta, hogy pont az ellentétes irányba visz, konkrétan a szomszédos völgybe, és nem pedig a szállásunk felé. Végül eljutottunk egy másik sípályarendszer hüttéjéhez, ahol Suo elment táblákat nézegetni, és megkérdezett egy helyit angolul, aki meg is mutatta az utat. Ezek után, halál fáradtan érkeztünk egy úthoz, ami mellett egy nagy mező kezdődött, és ekkor már láttuk, hogy a szállásunkhoz át kell vágni a mezőn, csakhogy mi a kocsit lent, a falu másik végén hagytuk. Nekem ez volt az a pont, amikor aput leszarva elindultam a mezőn át, hogy most haza megyek, nem érdekel hogy mennyire legális egy random legelőre besétálni. A történet vége az lett, hogy mindenki utánam jött, és apuék később visszamentek az autóért.

Pihenés

Kedden szakadt az eső, szóval a család egy része elment sétálni, este pedig a csapat egy másik része elment fürdőzni (én ehhez tartoztam). Fürödtem 1600 méter magasan lévő termál medencében is, juhú :).

Életem egyik legfélelmetesebb élménye

Másnap átmentünk Olaszországba, rohadt félelmetes volt 3000 méter magasan autózni, mi hátul rágtuk a körmünket Suoval, apunak viszont kötél vannak az idegei, ha a vezetésről van szó, ugyanis törhetetlenül ment előre, nézelődött és néha még ki is állt az út szélére (!!!!), én azt hittem, lezuhanunk, ő meg kiszállt a rohadt hidegbe nézelődni.... A városka nem volt nagy durranás, és egész nap nem ettünk, szóval kicsit feszült volt a csapat, de ha valamit elfelejt a családom, az tuti az evés.

A kínaiak már a spájzban vannak

Csütörtökön megnéztük az eredeti Disney kastélyt. Ebből az lett, hogy amikor odaértünk, bazi nagy sorral találtuk szembe magunkat, szóval 17:40-kor jutottunk be a csoda kastélyba (igaz, addigra egyen már túl voltunk, de még semmit sem ettünk). Egyébként belülről eléggé feltűnő volt, hogy az építtető király nem volt normális (az öccsét hülyének is nyilvánították, őt csak egy idő után kormányzásra alkalmatlannak nyilvánították, majd "rejtélyes" módon másnap belefulladt egy tóba. Szóval jövünk ki abból a cuccból, és 2 percre a kastélytól volt egy étterem, ahova nagy nehezen rávettük apu, hogy beüljünk. Először is egy José nevű pincér szolgált ki minket, aki bent olaszul beszélt, amikor kijött hozzánk, akkor németül (Németországban voltunk, és anyu meg apu és folyékonyan beszél németül), de aztán random elkezdett angolba később pedig már spanyolba váltani, szóval egy nyelvzseni volt az arc. Ott üldögélünk, amikor látjuk, hogy elmegy egy kínaiakkal teli kocsi, úgy, hogy utána megy egy kínai nő, és közben beszélget a kocsiban ülőkkel. 2 percre rá megjelent egy kis kínai férfi, nyakában fényképező, kezében tablet, odasétál a kiülő oldal kerítéséhez és elővesz egy voki tokit (!!) és azzal elkezd kommunikálni, a 4 méterrel lejjebb lévő parkolóban parkoló kínaiakkal. Ezt kb 10 percig művelte, aztán kicsit arrébb ment, és elkezdett üvöltözni, majd bement az étterembe és onnan az ablakból üvöltött tovább, ami főleg azért volt csúcs, mert 30 perc alatt nem sikerült leszerveznie, hogy az étteremtől 2 percre lévő autóból az emberkék feljöjjenek az étterembe. 19:15kor a Gödöllői pincér mondta, hogy ők tulajdonképpen 18:00kor zártak, szóval lassanként azért ténylegesen be szeretnének zárni. Erre apu mondta, hogy persze, végeztünk, de ezt José nem említette, mire a srác az orra alatt mormogta, hogy "a kolléga sok mindent nem mond" (18:30 körül ültünk be). Ekkor visszajött a kiskínai, ugyanis közben lelépett, és lerakott egy már felpakolt széket az egyik asztalnál, és leült, és lassanként elkezdett szivárogni a pereputty. Ettől azért egy kicsit ideges lett a pincér sereg, és megpróbálták kirakni a kis kínait, José kivételével, aki nekünk hozta a számlát és ezáltal megtudtam, hogy létezik az amiga szó is... Végül sikerült kirakni a kis kínait, aki erre a kis csapatával elindult a kastélyfelé, ami szintén 18:00kor bezárt... Lefelé jövet még jó sok húzott szeművel találkoztunk, akik akkor indultak fel a várhoz, valszeg mert nem értették a nyitva tartás feliratot azon a bizonyos táblán a völgyben... 

Nyugi

Pénteken végig zuhogott az eső, szóval sétáltunk egyet, meg forrócsokiztunk, aztán szombaton már indultunk is haza. 

Ennyi volt  ez a "kis" kiruccanás. Élveztem, bár egy kicsit fárasztó volt, viszont visszavágyom a HIDEGBE. Most már Baján vagyok, ugyanis rettentő nyughatatlanok a szüleim, és egy nyár alatt 4 hét családi nyaralást leszerveztek, és ennek a legnyugisabb része a mostani, hiszen eddig apu egyik ezer éves pólójában festegettem... ^_^
ÉLJ SZÍNESEN!!
Kiyonori :0)