Shinsekai Yori

Januárban volt az utolsó olyan kritikám, ami egy rossz, túlértékelt animéről íródott. A Shinsekai Yorit sokáig azért nem vettem elő, mert nem szeretem a horrorokat, de a Baccano! pozitív csalódása után, gondoltam hogy megpróbálkozom ezzel is és rossz döntés volt.

A történet egy alternatív jövőben játszódik, ahol az emberek kisebb falvakban laknak és az elektromos eszközök teljesen eltűntek, tehát inkább a múltra emlékeztethet minket ez a helyzet, azonban van egy nagy különbség, ez pedig a Psychokinesis (PK), az emberek már-már isteni ereje, melyet a tükör készítéstől kezdve a tűzgyújtásig mindenre tudják használni. Watanabe Saki egy idilli kis faluban él szüleivel és mikor ő is megkapja az erőt, hiszen ez nem egy, a születéstől használható adottság, elmegy a Zeijin Akadémiára, ahol 5 barátjával együtt: Asahina Satoruval, Itou Mamoruval, Maria Akizukival, Aonuma Shunnal és Amano Reikoval tanulja meg képességeinek használatát. Ez mind egy tökéletes utópia is lehetne, azonban közel sem az. Sok a rejtély és a híresztelés. Ezek közé tartozik a Tisztátalan Macskáról szóló, aki elviszi a rossz gyerekeket, de ez természetesen gyermekmesének tűnik, amíg Amani Reiko el nem tűnik, és ezzel egyidőben a neve is kitörődik a névsorból, valamint mindenki elfelejti...

Az élet pedig megy tovább, mintha semmi sem történt volna, amíg egy nap, az 5 megmaradt gyerek a nyári túrájukon birtokába jutnak olyan információk, melyek mindent megváltoztatnak, és rádöbbentik főszereplőinket, hogy sokkal sötétebb a történelmük, mint azt bárki hitte volna, hogy rengeteg az eltemetett titok, és hogy a felnőttek mindenre képesek, hogy ezek rejtve maradjanak. Ha kell emlékeket manipulálnak, vagy embereket tüntetnek el az útból.

Elsőre érdekes, elgondolkodtató a történet, azonban valahogy mégsem sikerült a kivitelezés. Az első 5 rész katyvasza nem lenne baj, hiszen a Durarara!! 10. részéig kb semmit sem érteni a sorozatból, de utána az egész átfordul egy nyomasztó és értelmetlen csatározásba, majd ugrunk néhány évet, és hirtelen hozzáadhatjuk a műfajokhoz a shounen illetve shoujo ai-t. A nyomasztó részre még azt mondom hogy rendben, mert a hangulat megteremtéséhez, valamint az utópia problémáinak átérzéséhez kellett, azonban az utána következő váltás, a homo párok csók- és szexjelenetei enyhén Samurai Flamencosra sikeredett, aki nem látta, annak mondom, hogy a teljesen logikátlan, értelmetlen, előkészületek nélküli váltást akartam kifejezni ezzel a hasonlattal. Ezen kívül a főszereplő különböző túldramatizált előrevetítésekkel próbálja felkelteni az érdeklődést, ami előszörre még sikerül, később azonban elcsépelté válik.

A homo fordulathoz hasonló meglepetéssel bír a szereplők random eltüntetése. A 6 fős csoport elég gyorsan, elég csekély létszámúra csökken, és amikor már inkább nem akartak a készítők még egyet megölni, akkor kereste egy másik arcot, aki esetleg egyszer már feltűnt, gyorsan mély kapcsolat keletkezett közte és Saki között, majd az illető teljesen értelmetlenül meghalt... És ez megint egy nagy hiba, ugyanis ha váratlanul, logikátlanul hullanak a fő- és mellékszereplők, akkor semmilyen együttérzést nem keltenek az emberben, inkább csak afféle "na ez is meghalt" kategóriás lesz. Legtöbbször az volt az érzésem, hogy a különböző emberek azért mentek el meghalni, hogy az anime elég drámai legyen. A karakterek pedig teljesen sablonosak voltak, főleg a főszereplő, Saki, valamint a szerelme Shun, ugyanis ők mindketten borzasztó tökéletesek voltak. Ehhez adtak még egy talpraesett lányt és egy vidám, valamint egy nagyon félős és visszahúzódó fiút. A szerelmi háromszögeket már csak mint hab a tortán említeném meg, ugyanis nem is volt teljesen tiszta, hogy akkor ezek most homokosak, biszexek, vagy heterok. És ha ez még nem lenne elég, a sorozat vége felé egyre irreálisabban, idiótábban viselkedtek, Saki vezetésével, az egyetlen normális, hetero ember, Mamoru pedig a lehető legkevesebb hangsúlyt kapta.

A grafikára nem is tudom mit mondjak, mert szép is volt meg nem is. A színek meg a ruhák tetszettek, de minden szereplőnek ugyanolyan volt az arca, csak más frizurával, valamint az animáció is gyakran borzasztó gyérre sikerült, bár gyanítom, hogy művészien próbálták megoldani, de ez most nem jött össze, máskor kérhetnének tanácsot Miyazakitól vagy az Ergo Proxy készítőitől esetleg Shinkai Makototól. A zene megint nem volt kiemelkedő, opening egyáltalán nem volt, bár az első pár rész alatt bejátszott kórusének hangulatos volt, később ez is elmaradt, az első ending nem volt rossz, a másodikat viszont halálra untam. A különböző betétdalok nem nyűgöztek le, bár talán ez az, amiben egyszer sem csalódtam, mert nem próbáltak vele hatalmasat trükközni  a készítők. Ezen kívül egy igazi pozitívumot tudnék még mondani ehhez a sorozathoz, ez pedig az emberi esendőség bemutatása, ami az isteni erő ellenére továbbra is fenn marad, és a Shinsekai Yori egyetlen érdekes mozzanata, ahogy ezt kifejti, valamint ezáltal bemutatja az emberek tökéletlenségét.

Összességében tehát messze többet ki lehetett volna hozni ebből a sorozatból, voltak jó pillanatai, de az összkép így is rossz, szóval nem igazán ajánlom. Ha valaki a jövőről akar animét nézni, akkor a Psycho - Pass sokkal jobb választás, ami ugyanabban a két szezonban futott, mint a Shinsekai Yori, csakhogy messze felülmúlta azt.

Értékelés: 5.1

ÉLJ SZÍNESEN!!

Kiyonoro :0)

Ui.: Bocsi a csúszásért, de nem volt rendes netem tegnap.