Anauta - Alea, az eszkimólány

Alea egy eszkimólány, aki apjáva, Ahpeával, Kupah-hal, a bátyjával és anyjával, Szunával él az öbölben. Egész évben vadásznak, vadakat lőnek, fókát, szarvast, medvét, nyulat, rókát. Ezeknek a húsát megeszik, a prémeket pedig elrakják, mert amikor mennek a telepre csereberélni, azokkal fizetnek. Cserébe kapnak élelmet, puskát, meleg ruhát, csónakot, kutyákat és szánokat. Kb 4 napot töltenek a telepen, ilyenkor vannak táncmulatságok, amin nem szívesen vesz részt Alea, mert nem tud táncolni. Aztán újra visszamennek, és csinálják ugyanezt. Amikor Alea 10 éves, mennek vissza az öbölbe. Mindenük megvan, jó telük volt, sok prémet adtak el. Kiszálltak a csónakból, kikötötték, a cuccokat bennehagyták. Elindultak felfele, üldögéltek, Ahpea pipázott, a két gyerek pedig önfeledten játszott. Ahpea elgondolkozott, és Szuna ijedt kiáltására lett figyelmes. A csónak elkezdett úszni a vízen. Mindenki szaladt utána, de mire leértek a partra, a csónak messze járt. Szuna nagyon kedves, melegszivű asszony volt, és nagyon szerette a családját. Meg akarta menteni az egész csónakot, mert mindenük benne volt, ami kellett télre. Azok nélkül pedig nehéz boldogulni. Elindult Szuna és Ahpea a csónak után. Alea és Kupah pedig egyedül maradtak. Már el tudták magukat látni, ezzel nem volt gond. Kupah pedig egy nagyon értelmes, okos és humoros fiú volt, aki bármilyen helyzetben fel tudta vidítani a húgát.


Jó telük volt megint, így ki tudták fizetni az adósságot is és élelemre, kutyákra és szánra is maradt elég prém. A táncmulatságon egy bizonyos Jorgke felkérte táncolni Aleát és Tamannát, a legcsinosabb félvér lányt visszautasította. Erre beszól neki, h vadon nő fel, mint a rókák. Ezt hallotta Ahpea, így később beíratja Aleát egy londoni iskolába, hogy kicsit művelődjön. Viszont Ahpea keres egy nőt, mert mégsem nőhet fel egy lány anya nélkül. Az öbölbe immáron 5en térnek vissza, Paliszir és felesége Szelalu. Aztán amikor Alea kb 15-16 éves, és a telepen vannak, Ahpea elindul vele Londonba.
Az elején Alea nagyon ellenkezik, mert a bátyját nagyon-nagyon szereti és nem szeret nélküle lenni mert nagyon jól megvannak, de aztán idővel felenged.
Pár nap múlva megláttak egy tutajt a vízen, de csak egyedül jött vissza Atata. Ananát sajnos elnyelte az óceán. Így 3an maradtak. Mivel nem volt élelmük meg semmijük, Atata elindult egy kedves barátjukhoz, Jamiesonékhoz, hogy segítséget hozzon. Napok telnek el, amíg odaér. Jamiesonék nagyon kedves emberek, rögtön segítenek neki. Elmennek a telepre, kapnak mindent, amire szükség van, amit következő évben ki kell fizetniük. Aztán hazamennek.

A többi titok, és nagyon jó könyv, nem hosszú, 200 oldal sincs meg, most újraolvastam és nagyon jó, pedig emlékeztem rá, csak a nevekre nem. :))

Van meglepetés bőven a könyvben, bár közel sem annyi, mint egy Rejtőben. Megvan a könyvnek a maga hangulata, és mintha lenne egy folytatása is, de azt még nem olvastam. 13 éves kortól ajánlja magát a könyv, és úgy emlékszem, mintha 12 lettem vna mikor olvastam, és voltak benne olyan dolgok, amik elég megrázóak voltak akkor.
Anyu ajánlotta a könyvet, mert ő is olvasta amikor kicsi volt. Nekem egy 1974-es kiadás van meg, ami egyidős anyuval :)) Szeretem a régi könyveket. :))


ÉLJ SZÍNESEN (mint mi)
Peace d'_'b

ui.:
annyira nagyon jó az előszója is :))