Ao no Exorcist

Az Ao no Exorcist 2011-ben készült és 25 részt számlál. Amikor először találkoztam vele, akkor felvettem a "majd egyszer megnézem" listára, és ez akkor még nagy szám volt, mert nem másik 90 anime volt ezen a listán, hanem mondjuk 8... Ennek ellenére persze nem kezdtem el, de az előző tanévben nagyon messze volt a sulim (legalább 1 óra volt hazajönnöm), és emiatt rengeteg animét töltöttem le. Az AA-sok a legjobb minőségűek, így azokkal kezdtem és így kicsit több mint egy éve letöltöttem ezt is, bár voltak fenntartásaim a sorozattal kapcsolatban, mert rengeteg helyen lehúzták, jó kritikát nem igen kapott és ezek eléggé elbizonytalanítottak. De az Ao no Exorcist az egyik legnagyobb pozitív csalódás, amit valaha átéltem, mert bár rászolgált néhány negatívabb kritikára, de mégis szórakoztató és igényes.

Egy alternatív világban járunk, amit két részre oszthatunk, mintha egy tükör két oldala lenne. Az egyik az Assiah, az emberek világa, a másik pedig a Gehenna, ami nem véletlenül hasonlít a magyar gyehenna szóra, ugyanis itt élnek a démonok a Sátán vezetésével. Elméletileg nincs átjárás a két rész között, a démonok azonban így is fel-feltűnnek az emberek világában, megszállják a testeket, és egyéb nem túl kedves dolgokat tesznek. Az egyetlen, aki sosem kel át a határon, a Sátán, akinek erejét egy emberi test sem bírja el. 

 

Fujimoto Shirou az Egyház egyik neves ördögűzője, aki egy kétpetéjű ikerpárt nevel, Okumura Rin-t és Yukio-t. A két gyerek tűz és víz. Rin szétszórt, bunkó és figyelmetlen, míg Yukio okos, figyelmes és kedves. Ettől függetlenül jól kijönnek egymással és kisebb-nagyobb nyugalomban élik napjaikat a kolostorban. Csakhogy egy nap minden megváltozik, ugyanis kiderül, hogy a testvérpár apja maga a Sátán és mikor Fujimoto meghal, az utolsó védőfal is leomlik Rin körül és innentől kezdve kénytelen engedelmeskedni, főleg ha nem akar bajba kerülni. Végül pedig elhatározza hogy ördögűzővé fog válni, csakhogy közben mindenki elől el kell rejtenie a Sátántól örökölt erejét és valahogy újra meg kell találnia a közös hangot a különleges erővel nem rendelkező Yukio-val, aki mindig is többet tudott és látott, mint amennyit elárult.

Persze maga a sorozat messze nem ennyire drámai, bár Fujimoto halála tényleg nem egy vidám jelenet, őszintén bevallom, engem megrázott, de később jó néhány bohókás, furcsa karakterrel találkozhatunk, valamint alapvetően Rin személyisége lehetetlenné teszi a folyamatos depressziót. Személy szerint én az egyik nagy kedvencemmé avattam Rin-t, akkor is ha nem volt különösen jó karakter, mert elismerem, hogy nem hozott semmi újat, de örültem hogy a főszereplő végre nem egy folyamatosan elmélkedő, vagy bölcs gondolatokkal másokat elárasztó emberke. Rajta kívül Fujimoto régi barátja, Mephisto Pheles is tetszett, akinek nem véletlenül ugyanaz a neve, mint a Faust főgonoszának. És ha már így a karakterekről beszélünk akkor itt van az egyedülálló Kirigakure Shura, aki az EGYETLEN olyan fanservice figura, nagy mellekkel és hiányos öltözettel, akit valaha igazán megszerettem. 

És akkor most jöhet az anime legnagyobb negatívuma, hogy Mephisto-n és tesóján, Amaimon kívül a mellékszereplők halmaza a lehető legsablonosabb, de a sablonosság listáját is Moriyama Shiemi, a nagyon cuki, nagyon naiv, nagyon idegesítőlány vezeti, akibe Rin szerelmes. Én még olyan embert nem láttam, aki magasztalta volna ezt a nem túl különleges bagázst. És igen, Shura is elég sablonos, de ettől függetlenül még szeretm... ^.

A grafikával semmi probléma nem volt, sőt szerintem a kék lángok, amik a Sátán-t jelképezték, igazán jók lettek. A karakter design, amit természetesen a mangakához, Katou Kazue-joz köthetünk, szintén tetszett, nem azt mondom hogy majd' elállt a lélegzetem a gyönyörtől, de ez a shouneneknél nem is fontos. Az endingek bénák voltak, de az első opening például tetszett, az anime hangulatát szerintem tökéletesen visszaadták, a második ezzel szemben túl drámai lett. Szóval ezen a téren se volt nagy gond, ez még mind lenyelhető, ugyanis a Naruto openingek és endingek példázzák, hogy lehet jó sorozatot alkotni szar op-ed párossal is...^.^

 Lényeg ami lényeg, az Ao no Exorcist története túl kiszámítható. Nincsenek benne világra szóló fordulatok és emiatt nem tudta magát beküzdeni a kedvenceim közé. A másik nagy problémám vele, bár ez már személyes, de a sorozatban végig sejteni lehet, hogy a Sátán talán tényleg annyira nem gonosz, meg ilyesmi, és ez engem azért zavar, ugyanis a Sátán maga a gonoszság, tehát, ha Katou Kazue akar egy főgonoszt, akiről kiderül hogy mégsem annyira gonosz, akkor ne nevezze Sátánnak, mert ez a szó az összes ROSSZ és NEGATÍV dolgot foglalja magába, és minden jót kizár. De mint mondtam, ez nekem probléma, lehet hogy másokat nem is érdekel, és engem se izgatott annyira, hogy ne élvezzem azt a 25 részt. Összességében tehát kijelenthetem, hogy nekem ez jobban tetszett, mint amennyire értékelik általában és a sablonossága ellenére ajánlom (azért pl egy Bleach-t vert nálam).

Értékelés: 8

ÉLJ SZÍNESEN!!

Kiyonori :0)