Hataraku Maou-sama!

A múlt héten a Farkasgyermekek volt terítéken, amiben természetesen volt egy természetfeletti vonal, hiszen farkasemberekről szólt, azonban mégis lényegesek voltak az értékek, nagy hangsúly volt az érzéseken, célokon, döntéseken. A Hataraku Maou-sama! viszont csak egy agymenés, ami viszont a tanulság és értékhiány ellenére elég szórakoztató lett, viszont nem túl maradandó....:)

Ente Isla-t a sátán uralja. 4 démon tábornokát elküldte a 4 égtáj irányában és mindent leigázott, az embereknek semmi esélye sem volt, amíg meg nem jelent a félig angyal Hős. Ő sokáig harcolt, majd minden erejét bevetve eljut a gonosz erők központjáig. A nagy csata során a sátán is rádöbben, h nem tud nyerni, így életét mentve elmenekül az egyetlen élő tábornoka társaságába egy dimenzió kapun át.... a jelenkori Tokyoba.... Itt pedig hamar észlelniük kell, három kellemetlen dolgot, a külsejük az emberekkel hasonlatos, más nyelvet beszélnek és a varázserejük nagyjából teljesen eltűnt. És miután túl lesznek egy kis kalandon a rendőrökkel, beköltöznek egy picike lakásba, ahol Alsiel, Ashiya Shirou-ra, a sátán pedig Maou Sadao-ra változtatja a nevét, és innentől kezdve az előbbi főzicskéléssel és takarítással tölti a mindennapjait, míg az utóbbi mindent megtesz, h szorgalmával és sikereivel följebb küzdje magát a McRonald ranglétráján.

Nagyon gonoszul hangzik, ugye?? Az a helyzet, h elég gyorsan feladják a gonosz létet, és elkezdi őket jobban érdekelni a spórolás, a munka és a hasonló mindennapi dolgok, meg persze felbukkan a szerelem is, ugyanis Maou McRonald-os kollégája, a szép idomokkal rendelkező Chiho-chan-nak megtetszik főszereplőnk. Persze erről nem lehet animét készíteni, ezért később felbukkan a Hős, aki tulajdonképpen egy lány és esküdt ellenségeként tekint Maou-ra, csakh lassanként neki is kezd derengeni, h a Sátánnak kivételesen nincs hátsószándéka, és LEHET, h nem is olyan gonosz... A sorozat folyamán egyre többen szivárognak át Ente Isla-ról, mindenki más szándékkal, de egy közös van bennük, nem normálisak.

Ez az elmés sztori megfűszerezve néhány idiótával végül kiad egy elég szórakoztatót kotyvalékot, de nem szabad tőle semmi komolyat várni. Maou-t nagyon bírtam, az idióta tábornokaival együtt. Egyértelműen ők adták a kedvenc vonalamat az animében, a pozitív oldalból kevesebben voltak kidolgozva, és akik feltűntek, azok sem voltak túlságosan szimpatikusak. Emilia, a hős az elején kifejezetten idegesített, bár később megbékéltem vele. Az emberi fajt képviselő Chiho viszont meglepett, ugyanis annak ellenére, h alapvetően egy fanservice figura (nagy mellek, cuki arc, naiv személyiség), mégse másztam tőle falra, pedig már akkor rosszul voltam tőle, amikor megláttam, és mégis egy ténylegesen szerethető karakter lett belőle a sorozat folyamán. 

A zene teljesen jellegtelen volt, nem hagyott semmilyen nyomot maga után, az opening képileg szintén nem túl maradandó, de hangulatában illett az animéhez (a kezdő képsoron kívül, mert az tetszett). A grafika teljes mértékben cukormázas, de semmi újat nem mutat. A karakterdesign is átlagos, bár találó, de akkor sem emelkedik ki semmilyen téren. Az egyetlen, ami zavart, az az Emilia fejéből antennaként kiálló hajtincs, ami már a Fate/Zero Saber-jénél is rettentően idegesített, és továbbra sem érem, h miért jó... Összességében tehát kaptunk egy sorozatot, ami bár nincs ellátva tanulsággal, mély gondolatokkal, de egyszer nézhető darab, és ha úgy érzed, h nem akarsz hatalmas logikai kapcsolatokat átlátni, akkor nagyon is ajánlom a Hataraku Maou-sama!-t!! :) Én akkor néztem, amikor évelején napi 3 órát kellett tanulnom, miután 7 vagy 8 órát bent töltöttem a suliban, és akkor nagyon jó jött!! 

Értékelés: 7 (a maga kategóriájában kifejezetten jó)

ÉLJ SZÍNESEN!!

Kiyonori :0)