Ano Hi Mita Hana no Namae o Bokutachi wa Mada Shiranai. (AnoHana)

Tudom, h erről az animéről már írtam, de most újra megteszem, mert most ehhez van a leginkább kedvem, és mert nem igazán tetszett az az ismertetőm...x) Egyébként egy nagyon aranyos műről van szó, aminek van mondanivalója, bár ez első ránézésre nem igazán látszik...

Talán az első olyan lelkizős anime volt, ami nem untatott. A történet sem mindennapi, hiszen egy 6 fős baráti társaságról szól, aminek tagjai azért távolodnak el egymástól, mert közülük az egyik kislány meghal. Mindenki másmilyen lesz, ketten elit gimibe kerülnek (Yukiatsu, Tsuruko), és bár osztálytársak és együtt is mennek haza, mégis a lehető legkevesebbet beszélgetnek/érintkeznek. Az egyikük tipikus csinicsaj lesz (Anaru), egy közölük elkezd utazgatni (Poppo), a főszereplőnk pedig (Jintan) nem hajlandó iskolába járni és egész nap videojátékozik... És ez így megy, amíg egy nap Jintannak megjelenik Menma, a halott kislány szelleme, ráadásul olyan idősen, amilyennek kéne lennie. Persze Jintan szimpla hallucinációnak hiszi és nem is nagyon foglalkozik vele, hiszen csak ő látja, hallja. Azonban egy idő után hinni kezd a lánynak, aki azt állítja, h azért tért vissza, mert egy kívánsága nem teljesült...

Csak az a probléma, h maga Menma sem emlékszik a kívánságra, csak azt tudja, h mind a hatuknak együtt kell lenni hozzá. És a társaság lassan elkezd hinni Menmában, először Poppo, aztán Anaru és így tovább. Kiderül, h senki sem tudta elengedni Menmát, sokan magukat okolják a haláláért, és különböző szerelmi szálak, vmint a féltékenység is előkerül. Mindenkinek sikerült vhogy elfojtania az érzelmeit az eseménnyel kapcsolatban, azonban Menma feltűnésével újra mindenkiből fokozatosan előtörnek...

Meglehetősen furcsa téma egy animének a gyász feldolgozása, azonban itt igazán jól sikerült a megvalósítás. Szívszorító látni, ahogy kiderül, h kit mennyire kínzott legbelül a gyász. Mindenkinek bűntudata volt. Hatuk közül pont Menmának kellett megfulladnia, aki senkinek sem ártott, és egy vidám, aranyos kislány volt mindig is, és pont ezek a tulajdonságok szülték az ellentéteket a társaságukban. Lassanként kibontakozik, h mi is Menma igazi célja a visszatéréssel és a végén mindenki bevallja, h aznap mit tett. Tényleg meghatóra sikeredett a sztori vége, és tényleg meglepődtem, h lekötött, mert vmi sokkal unalmasabbat vártam volna.

A grafika sztem nagyon szép lett, minden ki lett dolgozva, bár itt-ott egy pitit túl cukormázas, és ahogy az elején is említettem, sokkal mélyebb a sztori, mint amelyin mélyet a grafika ígér. A szereplőket szerettem, bár néha Menma nekem túl tökéletesnek tűnt. A zene szintén nagy pozitívum, mert nagyon jól eltalálták és az opening pedig iszonyat hangulatosra sikeredett az endinggel egyetemben. Szóval összességében egy jó összerakott, élvezetes alkotást kaptunk, amit szerencsére nem nyújtottak a végletekig...:)

Értékelés: 7.5 (mert Menma iszonyatosan idegesített)

ÉLJ SZÍNESEN!!

Kiyonori :0)