Kis baba...

A kis babák gyönyörűek. Aranyosak és szépek. Mindenki szereti őket, mert ártatlanok és nem tesznek semmi rosszat (egy bizonyos korig). Egy kis babát nem lehet csak úgy bántani, de ő nem is sértődik meg, ha olyanja van. Mindenkinek el tud jutni a szívéhez. Mindenkit boldoggá tud tenni, aki hagyja.

Én mindennél jobban szeretem a gyerekeket. Már régen is mindig eljártam a kis tesóimhoz a bölcsibe. Kb.
3,4 éve elkezdtem anyukámat szórakoztatni, hogy kéne nekem egy kis tesó (van 2, de azok már iskolásak). De igazából nem gondoltam komolyan. Aztán egyik este összehívták a gyerekeket a szüleim és közölték, hogy anyukám babát vár...

Én azt hittem viccelnek, de igazat mondtak. Most már elmúlt 2 éves a húgom és naon cuki. Szerintem nagyon szerencsés vagyok. Nagyon szeretem a kis manócskát. Végig néztem ahogy egy kis baba szépen fejlődik. Először csak ülni tanult meg, aztán négykézlábazni. Aztán felállt, de sétálni csak később kezdett.

Végig nagyon cuki volt. Annak is nagyon örültem amikor már nem csak anyuékhoz ragaszkodott, hanem kezdett, mint testvérei, rólunk is tudomást venni. Aztán mostanra már sok dolgot tud, ismer. Néha meglepődöm mennyi energia is szorult egy kis gombóckába.

Mostanra már csínyeket is csinál és nagyon cuki amikor ravaszan vigyorog. Néha évente 1-szer, 2-szer Hold..-dal (ritkábban, de ZOMBIE-val is) vigyázunk rá. Suomival ezt többször is megtesszük.:)

Egyszóval szerintem hatalmas áldásban lett részem a kis tesómmal!! Ezzel párhuzamosan egy másik osztálytársamnak is húga született (az enyém és az övé majdnem egyidősek). Naon örülök neki, hogy így alakult és remélem másoknak is lesz ilyen örömük.

ÉLJ SZÍNESEN!!
Kiyonori :0)