Színház-Kosztolányi:Aranysárkány

Sziasztok!
Na, a mai napon is túl vagyok... Gondolom vannak sejtelmeitek arról, hogy mekkora élmény angolul az ókori/kora középkori Egyház történetéből hittan TZ-t írni.:/ De most legalább föllélegezhetek :).
Ezért is vágok most bele egy maratonibb dologba: Múlt pénteken voltunk az osztályommal a Karinthy színházban, ahol Kosztolányi Dézső Aranysárkány című darabját néztük meg.
Az eleje már enyhe izgalmakkal kezdődött, mert én voltam az egyetlen zseni, aki elnézte az időpontot és így 20 percet üldögélhetett egyedül :D. Kissé kettős érzelmekkel ültem be a helyemre, mivel nem kedvelem különösebben Kosztolányit, nem volt túl nagy eresztés a színház, ráadásul a 3. sorban volt a helyem ahova időnként még a testnedvek is eljutnak.
További aggodalmakra adott okot a történet. Az ofőm már korábban kirakott róla egy összefoglalót, ezért nagyjából tisztában voltam vele, hogy mi vár. Mégis sokkoló élmény volt. Egy Novák Antal (Egyed Attila) nevezetű emberről szól, aki a darab kb. első két percében öngyilkos lesz... Igen, még föl se melegedett a szék a fenekem alatt, és a főszereplő már fejbelőtte magát... De aztán elkezd kitisztulni a dolog: az megjelenő események Novák utolsó gondolatai, emlékképei, melyekből lassanként rájövünk, hogyan is juthatott ide egy apa, egy középiskolai tanár, egy becsületes ember. Látjuk küzdeni lázadó lányával (Császár Réka), az iskolában, ahol szintén nincs könnyű dolga. Látjuk, amint diákjai megverik, és ő csak csöndesen ül halott feleségének képe mellett, majd lassanként elindul a lejtőn...
Mindez enyhe időzavarban tárul elénk, de dramaturgiailag szinte tökéletesen fölépítve. A színészek teljesítményét nem lehet megkérdőjelezni; bár nem nevezném magam szakértőnek, de az sokat elárul, hogy a végén pár könnycsepp is megjelent a szememben...Időnként fölszólalnak rock 'n' roll dalok is, mintegy kontrasztként a tanár szenvedése mellett, és az úgymond "gondtalan" fiatalság megjelenése ilyen módon még nyomasztóbbá teszi a már így sem túl vidám történetet. A színpadi sminkek is továbbviszik ezt a melankolikus hangulatot, ugyanis minden szereplő fehér és halovány, akár a halottak. Mert azok is, Novák és az emlékei mind meghaltak...
Igen, ezzel a gondolattal távozik az ember, de mégsincsen hiányérzete. A darab tartalmas és valahogy olyan valóságos így sok év után is, hogy az szinte kézzel fogható. Igazán ajánlom mindenkinek, aki hajlandó ilyenre szánni a péntek estéjét.
Jótanács: Ellenőrizd le, hogy jó időpontra mész-e :D!!!
ÉLJ SZÍNESEN!!!
Suomi

Megjegyzések