Einstein...
Diplomája kézhezvétele után Einstein nem talált tanári állást. Végül egy volt osztálytársának apja segítette munkához a Svájci Szabadalmi Hivatalban mint szabadalomvizsgálót, 1902-ben. Einstein itt azokat a szabadalmakat bírálta, melyek megértéséhez fizikára volt szükség. Megtanulta, hogyan vegye észre az alkalmazás lényegét a gyakran szegényes leírás ellenére, és igazgatója jóvoltából hozzászokott ahhoz is, hogyan fejezze ki magát a lehető legpontosabban. Alkalomadtán kiigazította a tervezési hibákat, figyelembe véve a munkák praktikus kivitelezését.
Einstein és Mileva 1903. január 6-án házasodtak össze. Einstein feleségére úgy hivatkozott, mint olyan „teremtményre, aki olyan erős és olyan független mint én”. Abram Joffe szovjet fizikus, aki ismerte a házaspárt, Milevát Einstein asszisztenseként fogta fel, de ez valószínűleg pusztán félreértés volt. Ronald W. Clark, Einstein egyik életrajzírója azt állította, hogy Einsteinnek leginkább magányra volt szüksége, hogy tökéletesíthesse munkáját.
1904. május 14-én Bernben megszületett Einsteinék első (törvényes) fia, Hans Albert Einstein, majd Einstein édesapja halála után, 1910-ben, Münchenben a második fiú, Eduard. A skizofréniára hajlamos Eduard egy elmegyógyintézetben halt meg. Hans, aki hidraulikai mérnök lett a Kaliforniai Egyetemen Berkeley-ben, nem sokat találkozott apjával.
Einstein és Mileva válásukat megelőzően – melyet 1919. február 14-én mondtak ki – öt éven keresztül éltek külön. Einstein ígéretéhez híven átadta Milevának a Nobel-díj összegét, hogy abból nevelje fel a fiúkat. Miután Mileva hazautazott szüleihez, a gyermekeket a szerb ortodox egyszáz szabályai szerint megkeresztelték, minden valószínűség szerint Einstein tudtával és beleegyezésével. Még ez év június 2-án, Einstein feleségül vette Elsa Löwenthalt, hűséges ápolóját részleges idegösszeomlása és gyomorbántalmai idején. Elsa Albert első unokatestvére volt anyai, és másod-unokatestvére apai ágon. Felesége első házasságából született két lányát együtt nevelték.[4] Házasságukból közös gyermek nem született.
1904-ben Einstein állását véglegesítették a szabadalmi hivatalban. A következő évben megkapta doktori címét „A molekuladimenziók újfajta meghatározásáról” című szakdolgozatára.
1905-ben megírt négy cikket, melyekkel megalapozta a modern fizikát. Nem igazán volt bennük szakirodalom-jegyzék, mely olyan munkatársakra utalt volna, akikkel az ilyen és hasonló témákat a tudósok általában megvitatták egymás között. A legtöbb fizikus egyetért abban, hogy a négy közül három (a Brown-mozgásról, a fényelektromos jelenségről és a speciális relativitáselméletről szóló) olyan, melyért egyenként is megérdemelte volna a Nobel-díjat. A Nobel-díjat a fényelektromos jelenségért kapta, ami nemcsak azért szokatlan, mert Einstein a relativitáselmélettel kapcsolatban sokkal ismertebb, hanem azért is, mert a fotoelektromos jelenség kvantumjelenség, és Einstein nem tudta elfogadni azt a kvantumelméletet, mely szerint a kezdeti állapotból nem jósolható meg a rendszer pontos fejlődése, csak valószínűségeket lehet mondani az egyes események bekövetkezésére.
Ami említésre méltóvá teszi ezeket a cikkeket az az, hogy mindegyik esetben merészen vesz egy ötletet az elméleti fizikából, levonja logikai következményeit, és sikerül olyan kísérleti eredményekre fényt vetnie, melyek évtizedek óta zavarba ejtették a fizikusokat.
Ezeket a cikkeket az Annalen der Physik kiadvány számára küldte el. Gyakran hivatkoznak erre az esztendőre, mint „Annus Mirabilis” (latinul: A csodák éve). Ezek miatt ünneplik a századik évfordulón, 2005-ben a fizika világévét.
Általános relativitás:
1915 novemberében előadássorozatot tartott a Porosz Tudományos Akadémián (Preußische Akademie der Wissenschaften), amiben leírta az általános relativitáselméletet. Az utolsó előadás tetőpontja az volt, hogy bevezette a newtoni gravitációelméletet felváltó egyenletét. Az elmélet szempontjából minden megfigyelő egyenértékű, nem csak azok, akik állandó sebességgel mozognak. Az általános relativitáselméletben a gravitáció nem erő (ahogy a newtoni elméletben), hanem a téridő görbületének következménye. Ez az elmélet szolgált a kozmológia megalapozására és a világegyetem sok tulajdonságának megértésére, melyet jóval Einstein halála után fedeztek fel. Az elmélet nem kísérletezés és megfigyelés során született, hanem matematikai következtetéssel és elméleti következtetésekkel.
948-ban Einstein része volt annak a bizottságnak, mely megalapította a Brandeis Universityt. Mikor 1952-ben meghalt Chaim Weizmann izraeli elnök, az izraeli kormány felszólította Einsteint, legyen ő a második elnökük. Ő ezt elutasította: "Mélyen meghatott az Izraeli állam felkérése," mondta, "azonban szomorú vagyok és szégyellem magam, de nem tudom ezt elfogadni." Ő volt az egyedüli amerikai állampolgár, akinek valaha is pozíciót ajánlottak egy idegen állam vezetésében.
1953-ban még kiadott egy módosított egyesített térelméletet. Álmában halt meg egy princetoni kórházban 1955. április 18-án, megoldatlanul hagyva az általános gravitációelméletet. Egyedül egy ápolónő volt jelen a halálos ágyánál, aki elmondta, hogy a beteg német szavakat mormolt, melyeket ő nem értett. Még aznap elégették mindenféle ceremónia nélkül a New Jersey-beli Trentonban, ahogy ő szerette volna. Hamvait ismeretlen helyen szórták szét.
Agyát egy dr. Thomas Stoltz Harvey nevezetű, a halottszemlét végző patológus a család engedélye nélkül eltávolította a holttestből, megvizsgálta, de nem talált semmi érdemlegeset.1999-ben a McMaster University részletesebb vizsgálata kimutatta, hogy a parietal operculum regió-ja hiányzik, és ennek ellensúlyozására belső parietális lebeny-e 15%-kal szélesebb a szokásosnál. A belső parietális régió felelős a matematikai gondolkodásért és a térlátásért.
Hát kb ennyi lenne XD!!!
ÉLJ SZÍNESEN!
Hold...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése